fr01

zani a mozgalmadhoz, és fel kell ismerned, hogy nélkülük nem
gyözhersz.
Amint Milk rátalált politikai programjá.ra, és San Francisco
átlagos polgáraiból álló hálás közönségére, elkezdhetett
dolgozni a számâra fontos témákon. Az orszâgos melegjogi
mozgalomnak évtizedekig tartott, mire kapisgálni kezdte Milk
suatégTâjáLt, de végül megértette. Az 198O-as és 1990-es években
legtöbb energiájukat arra fordították, hogy elkülönült politikai
csoportjukon belül a saját soraikat rendezzék. Saját közösségükön
kívül kevés embernek voltak annyira fontosak a
melegek, hogy felvonulásaikhoz vagy törvényhozási kezdeményezéseikhez
csatlakozzanak. A mozgalom aztán egyszer csak
magâévâ tette Milk szemléletét. Nem az erkölcsi abszolútum
fogalmaiban kezdett gondolkozni, hanem az egyêni indítékok
foglalkoztatták. Felismerte, hogy a legtöbb ember akkor kezd
el foglalkozni egy témával, ha azt êrzi, hogy közvetlen köze
van hozzá.. A tapasztalat azt mutatta, hogy az alapvetö homoszexuális
témák mindaddig nem voltak jelentós hatással a hétköznapi
heteroszexuális amerikaira. Az amerikaiak többsége
szâmâra a meleg közösséget érintó válságok - az 1980-as évek
halálos AIDS -járván¡ítól az $ keletú erófeszítésig, amely a j ogi
megktilonböztetésnek akar véget vetni - egyszerúen nem léteztek.
A legtöbb ember nem meleg, ezért más dolgok miatt
aggódik. De minden megváltozott, amikor a melegjogi mozgalom
olyan összefüggésben kezdte megfogalmazni a kérdést,
amit a heteroszexuális emberek is megértettek. A mozgalom
kifelé fordult, éppen azért, hogy megnyerje az ugy számâra a
heteroszexuális közösséget. A melegek szüleihez, testvéreihez és
barátaihoz fordultak, és felvonulni hívták ,öket. Azzal, hogy a
téma mindenki ügyévé vâh, a melegjogi mozgalmat többé már
nem az ,,Itt vagyunk! Buzik vagyunk!" jelszavak, és nem a Village
People banda mellszorítót viseló homokos tagjait utânozó
felvonulások jellemzik. Manapság egy melegfesztiválon sokkal
valószínúbb, hogy középkorú, sörhasú amerikai apákat fogsz
látni, akik olyan transzparenssel masíroznak, hogy támogatják
a gyerekeiket és szeretik óket, bármilyenek legyenek is. Amikor
egy olyan rendíthetetlen republikánus, mint Dick Cheney nyilvánosan
kiâll az azonos nemúek hâzassâga mellett, mert szereti
a leszbikus lá,nyât, akkor világossá válik, hogy a társadalom képes
megváltozni.
Mindez egyszerfi stratégiai számítás eredménye volt, akárcsak
néhány évtizeddel korábban az amerikai Délen a polgárjogi
mozgalom esetében. Az 1960-as években egy metodista prédikátor,
James Lawson szervezte a fekete és fehér aktivistákat a
Tennessee állambeli Nashville-ben. Lawson megértette, hogy
a Nashville-i fehér közösség ellenzi a polgári jogokat, mert fél
a feketéktóI, akiket alig tart többre az âllarcknâI. Arra kérte
hát hallgatóságát, hogy tartsák be az öltözködési szabályokat,
viselkedjenek tökéletes úrinóként és úriemberként a tüntetéseken,
így legyózhetik a fehérek elóítéleteit. Lawson tudta, hogy
a felvonulók megnyerhetnek maguknak néhány fehéret, ha be
tudják bizonyítani nekik, hogy felelmeik megalapozatlanok.
Amikor Lawson aktivistái elindultak, hogy elfoglaljâk a vâros
fehérek szá.mâra fenntartott büféit, arra buzdította óket,
hogy bármilyen fenyegetéssel találkoznak is, erószakmentes módon
reagáljanak. Elvégre , ha az aktivisták erószakkal válaszolnának,
amikor a rendórség megérkezik, hogy letartóztassa óket,
az megerösítené a fehérek felelmét a fekete
- érvelt Lawson -,
aktivistáktól, és a polgári jogok távoli álmok maradnának. Ha
viszont az aktivisták megórzik méltóságukat és higgadtságukat,
miközben a fehérek ütik óket, és turmixitalt öntenek az
arcukba, akkor az egész v ilág szá.mâr a nyilvánvalóvá válik, ho gy
52 53