fr01

Minden szíriai megszólalt, most én voltam soron' Beüzemeltem
a kis laptopomat és néhány drótot bedugtam' Breza,nevú
munkatársam .lol.or," a villanyt. A szoba sötétbe borult' én
pedig megnyomtam egy gombot a számítógépemen'
- A káoszból tudás születik - mondtam'
Mögöttem egy nagY vetítóvásznon szerbiai képek jelentek
évek vég&ö|. Azt akartam, hogy mint annak
^rg^1.1990-es
idején Belgrádban az egyiptomiak, ezek a szíriaiak is megért-
,ék, é.t -i., -..r,.- keresztüI. Szlobodan Milosevicset láthatták
maguk elótt, akinek a vetítóvásznon világító puffadt arca és
elszabott öltönye nem adta vissza azt a gonoszságot, amit ez az
ember râtzudítort a vilâgra. Hallgatóságomnak beszéltem Milosevics
háborúiróI, és fényképet murarram nekik a lelketlenül
tömegsírokba dobált boszniai muszlim tetemekróI. A doktorból
egy visszafojtott káromkodás szakadt ki'
- Ez volt Szerbia - mondtam.
A szíriaiak Belgrád képeit látták, amikor az amerikai légieró
három hónapig tartó hadmúvelettel tijnkrebombázta a várost.
Én kazben az qszakai robbanásokról beszéltem, amelyek városom
jellegzetes építményei közül sokat egy pillanat alatt meg-
,.-Áirí,ã,,.k, és elmondtam, hogyanyám is kis híján meghalt'
- Abban az idóben Szerbián belül Milosevicsnek nem volt
és sem a szomszédos orszá-
életképes ellenzéke - mondtam -,
gok, ,..n az Egyesült Államok nem tudták katonai eszközökkel
kikényszeríteni a diktáto r tavozâsât.
A i"ptopo- fölé hajolva megnyomtam egy másik gombot'
Egy töréken¡ csontsovány férfi jelent meg a vásznon'
-- Ki .r? - kérdeztem a szítiaiakat - Gandhi! - kiáltották
néhányan. Könnyü kérdés volt'
Ezutá.nif . Martin Luther King fotója következett, a
'ran egy
álmom" kezdetú beszéde idején. A képen a polgárjogi vezetö
84
annak a több ezer ftís békés tömegnek integet, akik'!Øashingtonban
vele vonultak.
- Tudja valaki, hogy ki ez a frckô? - kérdeztem. Egy kurd
mérnök elórehajolt a vâlaszhoz.
Nem ó a feketék felszabadítója?
-
- Nem rossz - válaszoltam.
- Most egy pillanatra felejtsétek el a tényt, hogy ez a két
ember soha senki ellen nem fogott fegyvert, mégis az egyiknek
sikerült gyökeresen megváltoztatn ia a társad alom igazsâgér zetét,
a másik pediglerázta a birodalmi uralom bilincseit. Most
felejtsük el a békés ellenállás morális folényét! - mondtam. -
A helyzetet kizárólaggyakorlati szempontból vizsgáljuk!
Ezen a ponton be is mutattam munkatársamat, Szlobodant,
aki felállt, hogy átvegye a szót.
- Elóször is - magyarázta Szlobo -
a Milosevicsek vagy
Aszadok ereje mindig abban áll, hogy képesek és készek erószakot
alkalmazni. Ezek a rendszerek egyedtil ebben túnnek ki.
A vezéreknek pedig jól felkészített hadsereg áll a rendelkezésükre.
Egy diktátor elleni erószakos kampány tehát eleve hátrá'ny6ól
indul. Ott támadod meg az ellenséget, ahol az a legerósebb.
Ha David Beckhammel akarsz megküzdeni - mondta
Szlobo -, nem jó ötlet a focipá,,Lyára menni. Inkább sakkozzâl
vele! Abban van esélyed nyerni. Fegyvert fogni egy diktátor ellen
- bolondság.
- Másodszor - folytatódott az érvelés -
egy erószakos kampányban
csak a frzikailag legerósebb aktivistáidat tudod használni.
Ók képesek utcai harcra, cipelik a súlyos felszerelést, és
tüzelnek a géppuskákkal. A többiek - nagymamák, profeszszorok,
költók -, akik pedig lehet, hogy támogatni akarnának,
nem lesznek képesek részt venni a küzdelemben. Márpedig egy
diktatúra megdöntéséhez kritikus tömeget kell építened, úg¡
B5