fr01

Ezután képzeld el a jelenetet, amikor a letartóztatott embereket
végül szabadon engedik. A fiatalokat, amint kilépnek
az utcâra, átszellemült rajongók tömege üdvözli, mindenki teli
tüdóból kiabáI, tülköI, fütyül és tapsol. Ezt ahangzavart rocksztárfogadási
taktikának neveztük, és gyönyörúen bejött. A letartóztatás
idóvel a sápadt és pattanásos fazonokat is szexivé
tette. Milosevics belsó körének okosabb tagjai felfogták, hogy
mi történik. 2000 májusában komolyan vehetó szóbeszéd kapott
szárnyra a szerb titkosrendórség fonökéról, miszerint a kormánynak
benyújtott jelentésében azr allította, hogy az elnyomás
a rezsim helyzetét csak rontja, és az Otpor!-tagokat sújtó
minden egyes letartózratâshatâsá.ra további húsz tag csatlakozikamozgalomhoz.
De a diktátor nem hallgatott rá. Milosevics
és felesége - tudják, vrcággaI a hajában - további letartóztatásokat
követelt. Az Otpor! éppen ezt akarta.
Mivel egy belgrádi fiatal társasági élete szempontjából a legnagyszerúbb
dolog az volt, ha letartózt attâk, az Otpor! úgy döntött,
hogy tókét kovácsol ebból a marketinges bombaüzletbóI.
Három ktilonb¿zó színú pólót nyomtunk ki. Mindegyiken ott
vok az Otpor!-t jelképezö ököI, de a színek aszerint változtak,
hogy a póló viselójét hányszor tartóztatták le. A fekete p6ló, rajta
fehér körben egy ököllel, heteken belül Belgrád legfelkapottabb
divatcikke lett, menóbb bármely Abercrombie vagy Prada modellnél
(elvégre a 90-es éveket tapostuk). A fekete pólót ugyanis
azok kapták meg, akiket több mint tízszer tartóztattak le.
Mindez óriási fellendülést hozott az Otpor! szá.mára, de még
így is csak felúton jártunk, ahhoz képest, ahol lennünk kellett
volna. Kiismertük a ftlelmet és az elnyomás természetét, amit
csak lehetett, mindent megtanultunk múködésükróI, és elértäk,
hogy a munkánkhoztartozó csekély és elfogadható kockázatnak
túnjenek. Most viszont stratégiát kellett kialakítanunk,
legyózésükre. Nehéznek igérkezett, de talán sehol sem sikerült
szebben, mint Szabadkán.
Szabadka közepes méretú város Észak-Szerbiában, nem meszsze
a magyar határtóI. Bár lakosainak száma röbb mint százeze¡
mégis nagyon ráillik a neve, ami szó szerint annyir tesz,
hogy,,kis szombat". Szabadkán komoly ipar van, és az emberek
keményen dolgoznak, de emellett sokkal többet járnak templomba,
mint Szerbia népe általában, és szabad idejük nagy részét
gazdagon díszített és jó állapotban megórzött középületekben
töltik, többek között színhâzakban, iskolákban és könyvtárakban.
Ha nem lennék az a fajta mániákus, akinek szüksége van
a hírek állandó zuhatagá.ra, bárokra és emberekre, rockkoncertekre
és akciókra, akkor szerernék egy ilyen helyen élni. Milosevics
hatalmának csúcsán Szabadka legfóbb ura egy bizonyos
rendórtiszt volt. Nevezzük lvánnak.
Ha láttad a Robotzsaru címú akciófilmet, elég jól el tudod
képzelni, milyen volt Iván. Ha nem láttad, akkor képze\ el egy
195 centi magas úriembert, bóre mint a jól megolaj ozott acéL,
mély hangja olyan rémisztó, hogy a kutyák és macskák nyüszítve
futnak el elóle, a természete jó napokon szadista, rosszakon
inkább pszichopata. Amikor az Otpor! tagjai összegyúltek,
hogy a legrémesebb történeteiket elmeséljék, szabadkai kollégáink
mindig gy(5ztek az olyan sztorikkal, hogy Iván puszra
szôr akozá,sbíl hogyan zuzra össze valamelyikük csuklóját a csizmája
sarkával, vagy hogyan adott egy fiatal nónek akkora pofont,
hogy az egy helyben szabályosan korbepardtlt, mint egy
rajzfilmÊgura, mielótt a sokktól és fájdalomtól elterült volna
a Êoldön. És mivel az Otpor! tiltakozása Milosevics diktatúrája
ellen egyre hevesebbé vált, szabadkai barátainknak foglalkozniuk
kellett egy nagyon súlyos kérdéssel: hogy lehet megoldani
azt a problémát, amit Iván jelent?
t28
t29