BÖRZSÖNYI HELIKON

-Alkalmassági vizsgálat - magyarázta, majd fiatal lánnyá változott át. Térdig érõ mintás szoknyát viselt, mélyen kivágott
fehér blúza alatt ingerlõen formás keblek feszültek.
-Irén az! Ifjúkorom egykori bálványa, a vállalat bérelszámolási osztályáról. Érte vetélkedtünk a Greminger Zolival- ismertem
fel.
-A múltadról kellene beszélnünk-mondta õ is, hamiskásan mosolyogva rám. Ekkor már nem a rekamién feküdtem, hanem
a Fehérlepke nevû eszpresszóban üldögéltünk vele. A helyiség bejárata elõtt emberek álltak sorban, igazolásra várva a
fõpincértõl, akinek azt kellett tanúsítania, hogy nekik tiszta a múltjuk. Úttörõnek is csak az iskolai jó osztályzat miatt álltak
be, de sohasem nyaraltak Csillebércen.
-Itt ülsz velem te is, aki 1958-ban még olyan vonalasan gondolkoztál, hogy Gremingert egy taggyûlésen ki akartad záratni
a KISZ-bõl, mert munkás létére eszpresszókban szórakozik, ami kispolgári csökevény - emlékeztetett Irén, és egy régi
palatáblára jegyezgetett.
-Miattad volt az egész, hogy az enyém lehess - mentegetõztem.
-Akkor ezt töröljük a listádról ? - kérdezte finom ujjacskái között egy parányi szivacsdarabot szorongatva.
-Jobb lenne - helyeseltem pironkodva, és hirtelen szabadulni akartam a régi emlékektõl.
-Fizetni ! -intettem oda a pincért, aki ismerõsen üdvözölt. A régi, öreg Józsi úr volt az, de forintot nem fogadott el.
-Euróm még nincs - közöltem meglepetten.
-Nálunk diplomával is lehet fizetni .
-Nahát!- néztem rá meglepetve. Õ meg cinkosan rám mosolygott, majd sajnálkozva tolta vissza maga elõl a marxista
szakosító bizonyítványomat. - Ez már nem érvényes. Holnap hozza be az államit - kérte, aztán sarkon fordult.
A következõ pillanatban ismét a rekamién feküdtem, és Irén kuncogott mellettem a takaró alatt.
-Meg sem ismerted a Zolit. Józsi úrnak öltözve bosszult meg téged, hi-hi-hi!
-Most viszont én leszek a nyerõ - karoltam volna át egykori ideálomat, de akkor újra vissza változott macskává. Puha orrát
az arcomhoz nyomkodva dorombolt, mire nagyon mérges lettem.
-Sicc innét! Tõbbé még álmomban se gyere elõ! - kiáltottam rá, és kidobtam a takaró alól. Ekkor már ismét õ volt a
kispárna.