BÖRZSÖNYI HELIKON

A vádalku
- Nos, Václav, hajlandó aláírni, vagy nem?
- Persze, persze, hogy aláírok. Csak van egy feltételem.
- Éspedig?
- Éspedig, szeretnék vádalkut.
- Ember, de hiszen nem vádolja magát senki!
- Nono, ez egyáltalán nem olyan biztos.
- Mit követett el?
- Nem vagyok köteles magam ellen vallani.
- Nézze ember, ez csak egy szerzõdés arról, hogy a társasházban kölcsönösen tiszteletben tartjuk egymás érdekeit, és
minden lakásba szabad a bejárás.
- Épp ez a baj, mert mi van, ha a harmadikról átjön hozzám egy sörre a Günter, és felfedezi nálam a családi ezüstöt, ami a
múlt hónapban tõle tûnt el?
- Akkor, mi legyen?
- Kössünk vádalkut, hogy Günter ne követelhesse vissza a családi ezüstjét, és akkor aláírom a szerzõdést.
2009 október 28
A nemzetmentõ
A nemzetmentõ éjjel nappal nemzetet mentett. Még álmában is azzal foglalkozott, hogy kitõl és hogyan kell megvédeni a
nemzetet. Mert, hogy a nemzet végveszélyben van, ez nem is kérdés. Olyan veszélyben, amiben ezer éve még sose.
Hisz akkor csak a tatár, török, német próbálta elpusztítani a nemzetet, ma viszont itt a nemzetvesztõ, kozmopolita, istentelen,
nemzetközi nagytõke bérenc, konformista, szakállas, cukrosbácsi, liberális értelmiségi. Lelki szemei elõtt felrémlett a
globalizáció réme, és ettõl olyan ideges lett, hogy rögtön felébredt. Ilyenkor aztán szabályos pánikroham tört rá, de szerencsére
ott feküdt mellette a felesége, aki már tudta, hogy mi ilyenkor a teendõ. Ott állt az ágy mellett az oxigénpalack, és egy
maszk segítségével lélegeztette, amíg a nemzetmentõ meg nem nyugodott.
Riadtan gondolt aztán más nemzetmentõkre, akik épp tõle akarják a saját nemzetüket megmenteni. Hiába, gondolta
keserûen, egy nemzetmentõ élete nehéz.
A hazaáruló
Kontár Lajos, két gyerekes családapa, foglalkozására nézve hazaáruló volt. Külsejére nézve lepedõnyi fülei voltak,
és állandóan kicsámpázott cipõkben járt. Ezek voltak a hazaárulók jellemzõ ismetetõjegyei.
Kontár Lajos éjjel nappal árulta a hazát, mert a hazaárulás rendkívül idõigényes és fárasztó foglalkozás, amit nagy
körültekintéssel kell végezni. Nagy a konkurencia, és a piaci törvények itt is érvényesek. Minél értékesebb hazát árulsz,
annál jobb árat kapsz érte. Ha viszont nagyon sokan árulják a hazát, az az árakat is letöri.
Van, aki csupán néhány tízezerért árulja a hazát, de aki igazán nagyban csinálja, az milliókat, sõt milliárdokat is kereshet
rajta. A külföldi konkurenciával is meg kell küzdeni, akik esetleg kurrensebb hazát árulnak, és ezért az õ árujukra nagyobb
a kereslet. Ezért a hazaárulásnak is meg van a technikája, amit országimázsnak hívunk.
Árulás elõtt pántlikázzuk fel a portékánkat, hogy a vevõ számára minél kívánatosabbnak tûnjön, és a lehetõ legtöbbet
fizesse érte. Találjunk ki szlogeneket, ilyet például: Ha a föld Isten kalapja volna, Magyarország lenne a bokréta rajta!
Végsõ esetben rendezhetünk végkiárusítást is, amikor árkedvezménnyel áruljuk a hazát.
Ez a rövid ismertetõ remélem mindenkit meggyõzött arról, hogy hazát árulni milyen nehéz foglalkozás.