BÖRZSÖNYI HELIKON

Voltak persze olyanok is, akik kihúzkodták zsebüket, és úgy mutatták, hogy nekik már nincs, elfogyott.
Néhányan szégyenkezve, hogy nem tudnak adni, italukat lehörpintve eloldalogtak.
A zsugori Benyik kõmûves, aki arról volt hírhedt, hogy nem fizeti meg becsületesen a munkásait, beledobott
valamennyit, hogy ne maradjon el a többitõl, de látszott rajta, mindezt úgy tette, mintha a fogát húzták volna.
Az ablaknál a sarokban két cigányember üldögélt a szomszéd faluból.
Ismerték õket a helyiek. Itt kaptak egy kis munkát. Egy városból ideköltözöttnek kellett gazos kertjét rendbe tenni.
Tisztességes napszámért dolgoztak, épp azt változtatták át fröccsre a kocsmában.
Az egyik, a Kandúr nevû erre udvarolt egy idevalósi kislánynak. El is hálna vele, meg is szöktetné, ha tehetné, de
Annuskára két bátyja és apja úgy vigyáz, hogy csak ritkán kerülhet a közelébe.
A másik Cigi, másnevén Gyilkos nemrég szabadult a börtönbõl, mert verekedés közben megszúrt egy embert valahol,
aki a kórházban meghalt.
Tizenkét évbõl nyolcat töltött le, jó magaviselet miatt elõbb szabadult.
Ciginek azért hívták, mert a legenda szerint aki nem ad neki cigarettát, azt jól megveri. Ebbõl annyi igaz, hogy valóban
megvert egy illetõt, de nem a bagó miatt, hanem mert az egy régi haragosa volt.
Az errõl alkotott szóbeszéd azonban élt tovább.
Gyuszi az egyik asztalnál megszámolta az összegyûlt pénzt.
- Több mint a fele már megvan! - kiáltott fel a végén hangosan.
A kocsma elõtt iskolások zajosan bandukoltak hazafelé.
- Hé, te kéksapka, gyere csak ide! - szólt oda Kapuszta Feri barátja fiának, Balázsnak.
A fiú nagyot köszönt, mikor belépett a helyiségbe.
- Figyelj ide, hátramenés! - mondta, miközben megfordította Balázs bézbolsapkáját.
- Na ez csak azért, hogy ne süssön a szemedbe a nap. Tedd le a táskádat, és irány a tisztelendõ úr! Ne kérdezz semmit,
csak annyit mondj, Maris mamicskának gyûjtünk, mert a kecskéje megette a nyugdíját.
A gyerek felnevetett.
- Ne röhögj, hanem igyekezz! Utána járd körbe a falut, te már tudod, hol adnak szívesen, hisz minden évben
betlehemezel! Apádnak majd szólok, hogy késõbb érsz haza.
- Na, lódulj! - indította útnak az elkerekedett szemû gyereket - levéve fejérõl sapkáját, belegyûrve néhány papírpénzt.
- Ez azért kell, hogy lássák, hogy már gyarapszik.
Balázs nekivágott, fel a templomhoz.
A tisztelendõ úr épp temetésre készülõdött a parókián.
- Dicsértessék az Úrjézus! - köszönt a fiú.
- Mindörökké - felelt a pap - Mi hozott ide fiam?- kérdezte
- Gyûjtésben vagyok atya! - Mutatja közben sapkáját, melybõl kikandikál egy kevés papírpénz.
- Ez keresztényi cselekedet. Mire gyûjtesz barátom?
- Hát a bába mamicskának, mert megette a kecske az egész nyugdíját. - mondta el szomorúan.
A tisztelendõ elmosolyodott.
- Hát, ha így van, és nem füllentesz, én is hozzájárulok. - szólt jóságosan és õ is belegyûrte a sajátját a sapkába.
- Menj el a sekrestyéshez, és a kántorhoz. Õk is biztos adnak valamit. - szólt búcsúzóul, és megsimogatta a gyermek
arcát.
Balázs úgy is tett.
Utána még néhány házba bekukkantott.
Volt, ahonnan elhajtották, volt, ahol adtak neki, ahogy pénztárcájuk engedte.
Sietve indult vissza a kocsmába, mert már igencsak korgott a hasa az éhségtõl.
- Na végre megjöttél! - köszöntötte a pásztor, és számolni kezdték az összeöntött pénzt az egyik asztalon.
- Egy kis híja van - állapította meg a számolás után Gyuszi. - Ezerötszázzal rövidebb.
Körülnézett.
Mindenki szemérmesen belelógatta a fejét a sörébe, vagy amit éppen ivott.
Látszott rajtuk, hogy kifogytak, nem adnak többet. Miso kiguberálta zsebkendõjébe rejtett, féltve óvott forintjait, amit
Hugyeczéktól kapott, hogy felvitte az öt kukoricás parasztzsákot a padra, és bedobta a többi közé.