BÖRZSÖNYI HELIKON

Zöld küllõ (Picus viridis)
A nagytermetû harkályfaj hossza 30 cm körüli. A hím és tojó fejtetõje egyaránt egészen a tarkóig kárminpiros, e szín a hím
fekete bajuszsávjában is megjelenik. Háta olajzöld, hasoldala zöldesszürke, a hát alsó fele, valamint a farcsík zöldessárga.
A fiatalok színei természetesen tompábbak, alsó felük pettyezett. A küllõ hangja hangos, éles, fokozatosan halkuló –
számomra kárörvendõnek tûnõ – kacagás, kacagó kiáltás, csengõ „klü-klü-klü”.
A zöld küllõ ritkán dobol.
Lakóhelyéül jellemzõen az öreg gyümölcsösöket, ártéri erdõket, parkokat, lomberdõket és a mezõgazdasági területekkel
tarkított ligeterdõket választja. Hangjáról minden kétséget kizáróan felfedezhetjük jelenlétét.
A kiáltások a hím és a tojó részérõl egyaránt feltûnõen gyakran hallhatóak a párzási idõszakban. A fészekodút gyakran
több hét munkájával készítik el. Az odúkészítés minden kétséget kizáróan felismerhetõ az alatta felhalmozott forgácsról. A
tojásokon május, június hónapokban a tojó és a hím felváltva költ, azokat 18-19 nap alatt keltik ki. Mindkét szülõ madár
etet.
A fiatalok 19-21 napig maradnak az odúban.
A téli idõszakot leszámítva fõleg a talajon, ugrálva keresi a táplálékát, melyet elsõsorban a hangyák alkotják. Igen gyakran
pl. a vöröshangya bolyokba fúrnak karnyi lyukakat, hogy a védekezõ hangyák elfogyasztása mellett a bábokhoz is
hozzáférjenek. (Õk figyelmen kívül hagyják, hogy Magyarországon minden hangyaboly védett!)
Magyarországon igen gyakori költõfaj és állandó madarunk.