BÖRZSÖNYI HELIKON

Balázs is kivette táskájából kevéske zsebpénzét és õ is odatette a magáét.
Kandúr felállt és a zsebébõl szótlanul elõhúzott ötszázast az asztalra rakta, majd visszaült a helyére.
Cigi, a Gyilkos szótlanul eregette a füstöt.
Eszébe jutott anyja, aki tavaly halt meg csontrákban, mikor õ még a sitten volt.
Sokszor mesélt neki errõl az öregasszonyról, hogy mikor már nem volt mibõl etetnie õket, a gyerekeket, mindig adott
neki kenyeret, tojást ezt, azt. Ha gombát árult, akkor gyakran vett tõle, még ha nem is volt rá szüksége.
Maradt egy ezres a zsebében a napszámból.
Magához intette a gyereket.
Balázs kényszeredetten odament az asztalához.
Reszketve állt meg elõtte.
- Mi lesz, ha cigit kér? - rettegett elõre, félelemtõl tágra nyílt szemmel.
- Mutasd a tenyered - mondta amaz erõszakosan.
Balázs keze remegett, mikor felé nyújtotta.
Cigi a zsebébe nyúlt, az ezrest kisimította, majd a gyerek tenyerébe tette.
Balázs visszafutott Gyuszi asztalához.
- Megvan! - kiáltotta felszabadult örömmel.
Cigi, akit Gyilkosnak is hívtak, kiitta a fröccsét, intett Kandúrnak és csöndben elmentek, mintha ott sem lettek volna.
Az ajtó elõtt Tücsök kutya ugatott befelé farkcsóválva gazdájának.
- Hej a mindenit, ha Tücsök itt van, akkor történt valami a nyájjal - ugrott fel a pásztor és kifelé tartva odaszólt a fiúnak:
- Na, öcsécském, gyerünk, vidd el a pénz a mamicskának - s indult sietve az elõrerohanó Tücsök után.
Balázs nyakába szedte lábait, és egy szempillantás alatt már Maris néni verandáján számolta az öregasszony kötényébe
az összegyûjtött pénzt.
Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan indult is visszafelé.
A domboldalon kampósbotjával integetõ juhásznak még jelezte, hogy minden rendben.
- Jaj, ez a széllel bélelt gyerek, meg sem tudtam köszönni neki! - zsörtölõdött csak úgy magában a mamicska, s
nagyokat sóhajtva betipegett a konyhába.
A kecske, aki egy napra jóvá tudta tenni az embereket, minderrõl tudomást se véve legelészett, kikötve a rövid
pányván, sóvárogva a vöröslõ muskátlibokrok után.