SZÓGYŰJTEMÉNY VORTOPROVIZO

gyűjtemény legnagyobbrészt a székely nyelvjárás szavait, kifejezéseit tartalmazza az
Erdélyben általánosan használtakkal együtt. A formai eltérés nagyon sok esetben csak némi
hangzóváltozást jelent, amely nem befolyásolja a megértést (bé, buba, csitkó, fiucska, leánka).
Vannak szavak, amelyek azért nem ismertek más tájegységeken, mert pl. egy helyi
ételspecialitás megnevezése, mint a „bócuj” (túróspuliszka-fajta). A tájjellegű szavaknál
nagyon jól tettenérhető a magyar nyelv mássalhangzókon alapuló jellege „bodonka, budonka,
budunka” (fedeles veder), amikor egy szó értelmét elsősorban a benne lévő mássalhangzók
határozzák meg, a magánhangzó-változások nem befolyásolják a megértést. A tájjelegű
szavak legtöbb esetben egy ősrégi archaikus nyelvre mutatnak vissza, de megtalálható bennük
egy közeli más népcsoport nyelvének befolyása is, valamint a történelmi nyelvhatások
maradványai (bizánci, latin). Erdélyben mindenekelőtt a román nyelv jelenlétének a hatása
érezhető leginkább, de helyenként a cigány vagy szász hatással is találkozhatunk. Az
államnyelv (román) hatása miatt az elmúlt évtizedek alatt átvett szavakból csak a
leggyakrabban használtakat vettem fel a listába, mint pl. az „abonament” (bérlet), „buletin”
(személyi igazolván), „punga” (reklámszatyor) stb. Az információ áramlásának a szabadsága
és annak technikai lehetősége, jelentősen koptatja a tájjellegű szavak használatát.
Tapasztalatom szerint Erdélyben a magyar anyanyelvű lakosság jelentős része szinte
kizárólag a magyar TV és rádióadásokat nézi ill., hallgatja. Bizakodásra ad okot, az a
jelenség, hogy egyes új keletű dolgok megnevezésénél a hivatalos forma mellett a helyi nyelvi
örökségből fakadóan a tájjellegű elnevezése is megszületik, mint pl. a „bubabugyi –
nadrágpelenka”, de ezek általános elterjedéséről még nem lehet beszélni. A szógyűjtemény
alapját saját, megközelítőleg anyanyelvi szintű nyelvismeretem képezte, amely a felcsíki
tájszólásnak felel meg és ezt egészítettem ki a más székek és erdélyi tájegységek
nyelvhasználatával. Ebben segítségemre mindenekelőtt a Havas Kiadó 2004-ben kiadott
Székely Szótár elektronikus formában elérhető változata volt, amely a
http://szekelymagyar.transindex.ro/ internetes honlapon érhető el. Meg kell említenem Orbán
Balázs Székelyföld c. írását, Sepsiszéki Nagy Balázs SZÉKELYFÖLD FALVAI A XX:
SZÁZAD VÉGÉN sorozatát, valamint az erdélyi tollforgatók szépmíves munkáit is.
Néhány általános leírás a székely nyelvjárásról
A székely nyelvjárás egy jellemző sajátsága, hogy az igék felszólító módjának jelen
idejében az egyes és többes szám harmadik személyének kiejtéséhez mindig egy „j”-t tesznek,
pl. hojzon – hozzon, vigyájzanak – vigyázzanak stb. A –sza, -sze rag is gyakori, pl. hadd
lámsza – hadd lássam csak, üssönsze – üssön csak, mennyünksze – menjünk csak, néjzesze –
nézze csak stb. Mint látható volt ezen ragok a „csak”-nak helyettesítései.
Ha egy székely ember valamit vontatottan akar elmondani, akkor majdnem minden
önálló mondatrész végén kiejti a összekötő „és”-nek az „s” hangját, de azt mintegy
összeforrasztja az előtte lévő rész utolsó szótagával. pl. Aharré mentek s, ahajt leülék s, hát
látom Emre es megérkezik s, veti a szokmányát.
A –hoz, -hez, -höz ragok helyett a „-ni”-t használnak személyre vonatkozóan. pl. Há
mentek? Erzsiékni.
A –nál, -nél helyett „-nitt” mondanak, pl. Ádámnitt háltam. (Ádámnál aludtam.)
A –tól, -től helyett „-nol”-t, „-nől”-t, „-nul”-t, „-nül”-t ejtenek többes számban is. pl.
Gyurinül jövök. (Györgytől jövök.)
A –gál, -gél, -kál, -ka, -ke kicsinyítő rag becézés kifejezésére is nagy szerepet játszik a
mindennapi nyelvhasználatban. pl. hulldogál, esdegél, bujócskál, leánka, betegecske,
kicsinyecske, anyóka, stb.
A hasonulás esetenkénti elhagyása nem a műveletlenség oka, hanem nyelvünk
ősiségének a megőrzése. pl. azval, ezvel, Sándorval, gyermekvel stb.
2