Csontváros

várók keskeny sora. – Kétlem, hogy még egyszer beengednek bennünket a
Pandemoniumba.
– Mit érdekel az téged? Gyűlölöd a Pandemoniumot. – Clary megint
felemelte a kezét, ahogyan a sárga folt kibontakozott előttük a ködből.
A taxi ezúttal csikorogva fékezett előttük; a sofőr úgy tenyerelt bele a dudá-
ba, mintha csak magára kellett volna vonnia a figyelmüket.
– Végre szerencsénk van. – Simon felrántotta a kocsi ajtaját, és becsusz-
szant a műanyag bevonatú hátsó ülésre. Clary követte, és beszívta a New
York-i taxik áporodott cigarettafüsttől, a bőr és a hajlakk szagától nehéz,
jellegzetes levegőjét. – Brooklynba megyünk – mondta Simon a sofőrnek,
aztán Claryhez fordult. – Figyelj, tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz,
ugye?
dom.
Clary habozott egy pillanatig, aztán bólintott. – Persze, Simon. Tu-
Becsapta maga után a kocsi ajtaját, és a taxi nekivágott az éjszakának.
• 26 •