Csontváros

megtalálni bennünket a felolvasás után, hogy megkérdezze, milyenek voltak
a versei.
A szőke lány áthajolt a széke karfáján, és megütögette Clary vállát. – Ne
haragudj... – Clary meglepetten nézett fel. – Ő a pasid? – kérdezte a lány.
Clary követte a tekintetét, és már fel is készült rá, hogy azt feleli: nem,
nem ismerem, amikor leesett neki, hogy a lány Simonra gondol. A fiú éppen
feléjük tartott, és összeráncolt homlokkal koncentrált, hogy ne ejtse el egyik
papírpoharat sem. – Jaj, nem – mondta Clary. – Csak egy jó barátom.
A lány sugárzott. – Olyan helyes! Van barátnője?
Clary egy pillanattal tovább habozott a kelleténél. – Nincs.
A lány gyanakodva pillantott rá. – Meleg?
Simon időközben melléjük ért, így Clary megúszta, hogy válaszolnia
kelljen. A szőke lány gyorsan hátradőlt, ahogy a fiú letette a poharakat az
asztalra, és ledobta magát a fotelba Clary mellé. – Gyűlölöm, amikor ki-
fogynak a rendes bögrékből. Ezek az izék forrók. – Az ujjait kezdte fújni,
és összeráncolta a homlokát. Clary igyekezett elfojtani a mosolyát, ahogy
a fiút nézte. Általában egyáltalán nem gondolkodott rajta, hogy Simon jó-
képű-e vagy sem. Szép, sötét szeme van, és az elmúlt, nagyjából egy évben
egészen megemberesedett. Csak egy jó frizura kéne…
– Te bámulsz – mondta Simon. – Miért nézel így? Van valami az arcomon?
Meg kéne mondanom neki – gondolta a lány, bár lelke mélyén legszíveseb-
ben nem tette volna. – Rossz barát lennék, ha nem szólnék. – Ne nézz oda,
de ez a szőke lány mellettünk úgy gondolja, hogy helyes vagy – suttogta.
Simon villámgyorsan oldalra pillantott, hogy megnézze magának a
lányt, aki láthatólag teljesen belemélyedt egy manga tanulmányozásába.
– Amelyiknek narancssárga felsője van? – Clary bólintott. Simon mintha
kételkedett volna. – Miből gondolod?
Mondd meg neki! Gyerünk, mondd meg neki! – Clary válaszra nyitotta a
száját, de egyszerre csikorogva gerjedni kezdtek a hangfalak. Összerezzent,
• 44 •