Az értekezés

tette, hogy 14 éves kortól megkezdődjön az ápolók képzése. Ez a tény sajnálatos módon
tovább rontotta a szakma már addig sem túl magas presztízsét. Ugyanebben az évben az
induló egészségügyi főiskolai képzések sorából kimaradtak az ápolók, ezzel is
blokkolódtak a szakmai továbbfejlődés és a karrier lehetőségei (Cseri, 2002).
Hazánkban 1989-től először egy felsőoktatási intézményben, később az ország több
pontján elindult a diplomás ápoló képzés, azzal a céllal, hogy olyan ápolási szakembereket
képezzenek, akik tanulmányaik befejezése után az egészségügy bármely területén képesek
önállóan tervezni, irányítani és ellenőrizni az ápolás folyamatát, illetve kutatómunkájukkal
hozzájárulnak az ápolásfejlesztéshez. Bár napjainkban az egészségügyben dolgozó
szakemberek képzése EU normákhoz igazodva történik, nincs kellő számú jelentkező sem
a közép, sem a felső szintű képzésekre. Az ápolói hivatás megítélése negatív, ugyanakkor a
többnyire orvosközpontú gyógyító folyamatban az ápoló nem kap kellő önállóságot (Cseri,
2002). Úgy tűnik, a szakmát még napjainkban is inkább alacsony iskolai végzettségű
szülők gyermekei választják, többnyire szakmunkásképzőt, szakiskolát végzett apák és
szakközépiskolát vagy gimnáziumot végzett anyák dominálnak az ápolói hivatást választó
fiatalok családi hátterét illetően (Kovácsné, 2008).
Ezek a fejlődésbeli jellemzők napjainkig kísérik az ápolói hivatást gyakorlókat, így
érthető, hogy a további fejlődés, specializálódás igénye hazánkat sem kerülheti el, az igény
mind jobban megmutatkozik az ápolási szakma megújítására, átszervezésére (Nánási és
Kiss, 1995).
A pályaválasztással kapcsolatos motivációk, a pályán maradás okai és az ápolói
hivatás presztízse
Minden hivatás esetében kardinális kérdés, hogy betöltőjének milyen motivációja volt a
pályaválasztást illetően? Egy szakma, egy választott hivatás mögött általában megjelenik a
saját igény kifejezése, az önmegvalósítás vágya. Néhány tényező meghatározó
jelentőséggel bírhat, hatást gyakorolhat a választásra, így a család gazdasági-társadalmi
státusza, a szülők iskolázottsági szintje, foglalkozása, attitűdjei (Snell, Stokes és Sands,
1994). Különösen fontos az indíttatások ismerete a humán szférában tevékenykedők
esetében, ahol az elhivatottságnak, a szakma értékei melletti elkötelezettségnek nagy a
szerepe. Valamely hivatásra való felkészülés már a gyermekkorban elkezdődhet, a
szocializáció során pedig gyengülhetnek vagy erősödhetnek azok a hatások, melyek a
pályaválasztást befolyásolják. A magyar társadalom tagjai számára hosszú évek óta
16