Az értekezés

Az egészségpszichológiai vizsgálatokban központi helyet foglalnak el a coping
stratégiák és a társas támogatás formái (Ogden, 1996). Sokáig úgy kezelték a két
jelenséget, mint egymástól független területeket, azonban mára már bizonyosságot nyert,
hogy egymással szorosan összefüggnek, ily módon a társas támogatást a konfliktusokkal
való megbirkózás részjelenségének tekinthetjük (Greenglass, 1993; Pikó 1997; Thoits,
1986; Wills, 1990). A társas megküzdési módszerek vizsgálata azért is került előtérbe, mert
interperszonális kapcsolataink nemcsak a stressz legfontosabb forrásait jelentik, hanem a
konfliktusokkal való megbirkózás is többnyire társas térben, egymáshoz igazodva történik
(Lyons, Mickelson, Sullivan és Coyne, 1998). A stresszel való megbirkózást és e folyamat
kihatásait az egészségre régóta vizsgálják (Edwards és Cooper, 1988; O’Neill és Zeichner,
1985). Elsősorban a megbirkózás módszerei és a mentális egészség összefüggése
mutatható ki, és sok esetben a stressz éppen a mentális folyamatok útján befolyásolja a
szomatikus egészséget (Felton, Revenson és Hinrichsen, 1984; Wheaton, 1983). A
megküzdés tényezői azonban nem egyértelműen sorolhatók az adaptív, illetve inadaptív
osztályba, hiszen maga a stresszel való megbirkózás folyamata is járhat stresszel, sőt
nemegyszer általunk adaptívnak megítélt konfliktusmegoldási módszer idéz elő az
egészségi állapotra is hatást gyakorló stresszt (Edwards és Cooper, 1988). Kiemelt helyen
szerepel egyfelől a megküzdés, másfelől a dohányzás, az alkohol- és drogfogyasztás
közötti kapcsolatok vizsgálata, hiszen az egészséget kockáztató magatartás maga is a
konfliktusmegoldás inadekvát módszere, illetve következménye lehet. Egyértelműen
kimutatható, hogy a stresszt gyakrabban átélők körében mindhárom magatartásforma,
valamint a nyugtatók és altatók szedése is lényegesen gyakoribb (Pikó, 1999). Részben
biokémiai, részben tanult magatartási mechanizmusok útján ezek a szerek elősegítik a
szorongás oldását, aminek eredményeként addikció alakul ki, későbbi egészségi állapotbeli
károsodásokkal.
A konfliktusmegoldást, illetve a társas támogatást befolyásoló tényezők közül ki kell
emelni a munkahely jelentőségét (Pikó, 1995). Köztudott, hogy vannak magas
stresszterheltségű munkahelyek, amelyek állandó alkalmazkodásra, a konfliktusmegoldási
módszerek fokozott mozgósítására késztetik a dolgozókat (Greenglass, Fiksenbaum és
Burke, 1996). Az egészségügy és ezen belül az ápolók munkaköre a stresszhelyzetek
szempontjából mindig is a veszélyeztetettek közé tartozott (Leppanen és Olkinoura, 1987;
Wheeler és Riding, 1994). A munkahelyi stresszel való megbirkózás, a pszichoszociális
munkakörnyezet, valamint a munkatársi támogatás kihat nemcsak az ápolók egészségi
állapotára, hanem munkával való elégedettségükre, munkához való hozzáállásukra,
38