Az értekezés

6. A szülőkkel kapcsolatos problémák: gyakran előfordul, hogy a szülő érdektelen, nem
foglalkozik gyermeke iskolai előmenetelével, vagy túlzott elvárásokat táplál gyermekével
szemben, és ebben partnernek szeretné megnyerni a pedagógust.
7. Az iskolavezetéssel kapcsolatos problémák: a pedagógusok gyakran érzik azt, hogy a
vezetők nem tekintik egyenrangú partnernek őket, és a szubjektív, igazságtalan vezetők
miatt az intézmény klímája negatív.
Az említett problémák fokozott stresszterhelést jelentenek a pedagógusok számára, a
feszültségek pedig tünetek formájában is megmutatkoznak. A tanárok gyakran számolnak
be ingerlékenységről, alvási zavarokról, fejfájásról, gyomorpanaszokról, légzési
nehézségekről és depressziós tünetekről. A problémát súlyosbítja, hogy sokan nem
kapcsolják össze tüneteiket a munkahelyi stresszel, emellett pedig szégyellik megosztani
érzéseiket kollégáikkal, így panaszaikkal és gondjaik megoldatlanságával egyedül
maradnak (Petróczi, 2007).
Tanárok körében végzett vizsgálat adatai szerint a válaszadók 65%-a már foglalkozott a
pályaelhagyás gondolatával, elsősorban az anyagi és erkölcsi megbecsülés hiánya miatt. A
hivatás feladásának motivációi között az említettek mellett megtalálható az egyre fokozódó
szellemi és pszichikai megterhelés, a nagy felelősség tényezője, illetve az az aggodalom is,
hogy egyre nehezebb szót érteni a gyerekekkel. A pályán maradást nehezíti, hogy a
pedagógusok minden nap találkoznak stresszorokkal, melyek leggyakrabban az intézmény
vezetésével (ötletek megvalósulásának hiánya, tájékoztatás hiánya, oktatásügyben történő
változások), a személyközi kapcsolatokkal (a jelzésekre nem reagáló vezetés, a
munkatársak közötti együttműködés és őszinteség hiánya, a tanulók tiszteletlensége,
agresszivitása, a szülőkkel való konfliktusok, a saját család háttérbe szorulása), a
munkakörülményekkel (elégtelen források, tárgyi feltételek hiánya), a munkamegosztással
(fölösleges értekezletek, sok adminisztráció és pluszmunka) és a munkafegyelemmel,
pontosabban annak hiányával kapcsolatosak (Petróczi, Fazekas, Tombácz és Zimányi,
1999). Petróczi és munkatársai megállapították, hogy a pályán maradást elsősorban a
gyerekszeretet, hivatástudat és a szakma szeretete motiválja, sokan viszont
kényszerűségből tanítanak tovább, mert félnek a bizonytalanságtól, az új lehetőségek
hiányától.
8