Az értekezés

Az egészségi állapot vizsgálatakor nem szabad szem elől tévesztenünk azt a tényt, hogy
az egészségügy olyan ágazat, ahol a munkahely maga is magas arányban produkál
egészségkárosító tényezőket, ártalmakat. A munkahelyi ártalmakkal a dolgozók tisztában
vannak, bár leginkább a biológiai (fertőzés lehetősége), kémiai (gázok, gőzök,
gyógyszerek) és fizikai ártalmakat (sugárzás, szoros munkatempó, neonvilágítás) említik.
Csak negyedik helyre sorolják a pszichés ártalmakat, melyek között legfontosabb
véleményük szerint az állandó stressz-állapot. Az értékek rangsorában első helyre teszik az
egészséget, ami nem lehet véletlen, hiszen munkájuk során gyakran szembesülnek azzal,
mit jelent az egészség elvesztése (Pásztor, 2006). Az egészséget veszélyeztető tényezők
között említett fizikai leterheltség esetében kiemelt fontosságú veszélyforrásként
határozták meg a betegek mozgatását, emelését, ez hozzájárulhat a már jelzett
mozgásszervi betegségek kialakulásához (Molnár, 2002).
Az ápolók egészségét veszélyeztető tényezőkkel kapcsolatban az Amerikai Egyesült
Államokban is végeztek felmérést. A megkérdezett csaknem ötezer ápoló 70%-a a
munkahelyi stresszből és túlórából fakadó akut és krónikus panaszokat emelte ki, 60%-uk
a súlyos gerinc- vagy mozgásszervi sérüléstől félt, 45%-uk pedig a fertőzés lehetőségét
említette. Mindössze a válaszadók kevesebb, mint 20%-a érezte úgy, hogy biztonságos, az
egészségét nem veszélyeztető munkakörnyezetben dolgozik. A megkérdezettek 83%-a
annak ellenére is folytatta a munkáját, hogy súlyos hát- és gerinctájéki fájdalmakkal
küzdött. Az amerikai ápolók 88%-a jelezte, hogy a munkával kapcsolatos egészségi és
biztonsági félelmei miatt nem érzi folytathatónak az ápolói tevékenységet, és ápolói
karrierjét feladni kényszerül. A nem biztonságos munkakörülmények ugyanakkor a
minőségi betegellátást is veszélyeztetik véleményük szerint (Amerikai Ápolók Szövetsége,
2002). A nyugat-európai ápolók esetében is hasonló a helyzet: csaknem kétharmaduk azt
jelezte, hogy az egészségükre a legnagyobb veszélyt a munkahelyi stressz és a túlórázás
jelenti, és emiatt sokan érzik úgy, ha nem javulnak a munkakörülmények, feladni
kényszerülnek hivatásukat (Coomber és Barribal, 2006).
Az egészségmegőrzésre irányuló tevékenységeket tekintve az ápolók a következő
sorrendet állították fel: legfontosabb a rendszeres orvosi ellenőrzésen való részvétel, az
elegendő pihenés, relaxálás, majd a túlmunka, túlerőltetés kerülése következik a sorban.
Fontosnak tartják a testmozgást, a vitaminok szedését, az elegendő alvást, a megfelelő
étkezést, valamint a dohányzás kerülését és a testsúly ellenőrzését is. A valóságban
azonban ezek a kívánalmak ritkán realizálódnak: az ápolók leginkább sétálnak,
kirándulnak egészségük megőrzése érdekében, az aktív sportolás nem igazán jellemző
36