Az értekezés

itkán zajlik az ágazaton belül, így tehát az újabb alkalmazkodás újabb feszültségek
előidézője lehet (Piczil és Pikó, 2002).
A fent említett tények ismeretében adekvát a kérdés: foglalkoztatja-e az
egészségügyben dolgozó ápolókat a pályaelhagyás gondolata? Csongrád megyei vizsgálat
igazolta, hogy az ágazatban dolgozók körében nagyfokú az elégedetlenség: a
megkérdezettek csaknem fele feladná hivatását (Piczil és Pikó, 2002). Döntésüket a már jól
ismert negatívumokkal támasztják alá: alacsonyak a bérek, nem becsülik a munkájukat,
sok a megaláztatás, nagy a bizonytalanság és kilátástalan a jövő. Érdekes módon azonban
az esetleges pályamódosítás során választott területek ugyancsak az emberekkel való
törődésről, emberekkel való foglalkozásról szólnának. Akik pedig továbbra is az
egészségügyben tevékenykednének, azokat áthatja a hivatás szeretete, a betegek,
rászorulók gondozásának, segítésének a vágya. Érdekükben is prioritást
élveznek/élveznének az ágazat problémáinak megoldását célzó reformok.
42