Konferenciakötet letöltése - ELTE Eötvös József Collegium - Eötvös ...

szembeszáll, annak az istennő vagy a sors (értelmezés kérdése) ellen kell harcolnia. Ezt követően
megérkeznek a követek Caesarhoz, élés stílustörés következik be: rövid és határozott
mondatokat olvasunk, az események gyorsan haladnak, a győztes hadvezér a megszokott
könnyed gyorsasággal intézi a gallok megadását. érdemes megjegyezni, hogy a tömör mondatok
legalább annyira fokozzák is a helyzet drámaiságát, mint ahogyan Caesar intézkedéséinek
hatását jelzik. Itt is élénkíti a szöveget az előrevetett állítmány (iubet), azonban miután
Caesar kikerül az eseményekből (azaz leül: consedit) ismét helyreáll a szórend. Az utolsó
mondat újra hosszabb: Caesar kegyelmet gyakorol a haeduusokkal, illetve az Arvernusokkal,
persze nem céltalanul, hanem római államférfihoz méltóan szem előtt tartva saját és a római
nép érdekeit. Végül megjelenik a jó hadvezér képe is: egész seregének zsákmányt oszt a
foglyokból.
Egészen az utolsó mondatig csak dispondeus-klauzulákkal találkozunk, a megadás gyászos légköre
a ritmika szintjén is megjelenik. Különös figyelmet érdemel a mondat, amely a Caesarral
való szembeszállást szinte a Fortunával való szembeszegüléssel azonosítja; a súlyos tartalmú
okhatározói mellékmondat majdnem holospondaikus. (Itt csupán utalni szeretnék a spondaikus
soroknak a költői szövegekben betöltött szerepére.) Az utolsó mondatban, mikor a keserves
fegyverletétel után már újra Caesarról, a cselekvő hadvezérről van szó megélénkül a ritmus: egy
ditrochaeus jelzi a témaváltást. A következő caput első szakaszában, míg meg nem kezdődik a
téli szálláshelyek felsorolása, tovább folytatódik az aktív cselekvés szakasza: ezt dicreticusok
és ditrochaeusok sora jelzi. Megint rövid és gyors mondatokkal találkozunk, melyek itt Caesar
határozott és eredményes tevékenységét érzékeltethetik. (érdemes újra felhívni a figyelmet az
állítmány előrevetésére: imperat.) Ezután következik az egyes legatusok kiküldésének részletes
leírása: hosszasan kerülnek felsorolásra a törzsek, mintha Caesar műve zárása előtt még egy lenyűgöző
körképet szeretne nyújtani, hogy hány törzset sikerült Galliában római iga alá hajtania. A
Bellum Gallicum zárómondata, a hosszas felsorolás után frappánsan zárja a művet: „huius anni
rebus litteris cognitis Romae dierum XX supplicatio redditur.” A hely szövegkritikailag
problémás, mindenesetre úgy tűnik, hogy – a különböző olvasatok függvényében – akár
egy, akár két dicreticust veszünk számba, a stilisztikailag száraz és sokáig klauzulák nélküli részt
követően a mű egy erősen ritmikus résszel zárul, amely összekapcsolódik a Caesar sikerei miatt
elrendelt húsznapos könyörgéssel.
Bár a korlátozott terjedelem miatt csupán egy példát mutattam be, talán sikerült rávilágítanom a
caseari szöveg néhány ritmikai tendenciájára, melyeket más szemelvények elemzése is igazol
(pl. BG 7, 4–13.; 75–90.). A leggyakrabban egyértelműen dispondeusokkal és ditrochaeusokkal
találkozunk. A spondaikus ritmus gyakran valamilyen negatív színezetű eseményhez kötődik,
míg a ditrochaeus valamilyen aktív cselekvéshez. A creticuson alapuló ritmusok (dicreticus,
creticus+trochaeus, creticus+ditrochaeus) szintén összekapcsolhatók intenzív cselekvésekkel,
tevékenységekkel. Összességében megállapíthatjuk, hogy bár ezeket a tendenciákat – a Bellum
Gallicum kevert műfaji jellege miatt – nem lehet minden ponton egyértelműen megállapítani, mégis
úgy tűnik, hogy a ritmikus elemek használata – mint általában az irodalmi eszközöké Bellum
Gallicumban – Caesar önreprezentációját és propagandisztikus céljait is szolgálja. Azonban ahhoz,
hogy Caesar prózaritmusának szerepét pontosan tisztázhassuk, kívánatos volna az egész
Caesar-corpus minden ritmikus elemre kiterjedő szisztematikus feldolgozása különös tekintettel
a tartalommal való összefüggéseire.
18