Konferenciakötet letöltése - ELTE Eötvös József Collegium - Eötvös ...

LAKOS KATALIN
Újabb kérdések a buddhizmus kutatásában –
A buddhizmus gazdasági és társadalmi hátterének néhány kérdése
Mindig érdekes kérdés az, hogy miben rejlenek egy vallás, adott esetben a buddhizmus létrejöttének
eredői és milyen társadalmi-gazdasági viszonyok teszik lehetővé megerősödését és viszonylag
gyors elterjedését. Ehhez elemezni kell a Buddha-kori társadalmi, gazdasági és egyéb
viszonyokat.
Ez a kor nem csak egy erőteljes urbanizációt mutat, hanem az igazi államok kialakulásának és
a szervezett kereskedelemnek a kezdetét is. Mind a városiasodás, mind pedig a kereskedelem
keletkezése és fellendülése összefügg egyfajta mezőgazdasági, gazdasági többlettel. A kérdés
viszont éppen az, hogy ez a többlet honnan származott? Ezen a ponton elsősorban három neves
kutató; ram Sharan Sharma, richard francis Gombrich és romila Thapar nézetét, elméletét
szeretném bemutatni. A korban megfigyelhető volt az a tendencia, hogy a civilizációs központok
fokozatosan lejjebb húzódtak a Gangesz mentén, amely sokkal csapadékosabb terület volt és
mindez nagyobb mezőgazdasági potenciált eredményezett.
Sharma úgy érvel, hogy a mezőgazdasági többlet elsősorban a technika fejlődéséből, a vas, az
ekevas és egyéb vaseszközök használatából – a dél-bihári gazdag vaslelőhelyekre hivatkozva –,
másrészt pedig a nedves rizstermesztés és a rizspalánták átültetéséből adódott. Az előbbivel
kapcsolatban kifejti, hogy már a maurja-korszak előtti, korai páli szövegekben számos, a vasnak
nemcsak a háborúban történő használatára utaló kifejezés előfordul. felsorolja és ismerteti az
ásatások során előkerült vaseszközöket is, ugyanakkor abban látja a legnagyobb nehézséget,
hogy a korabeli szövegekből kihámozható, a vaseszközökre és használatukra utaló kifejezéseket
nem lehet régészeti leletekkel teljes mértékben igazolni és megerősíteni Buddha korára
nézve. Sharma szerint ennek elsősorban két oka van; az egyik az éghajlatra vezethető vissza, a
maró, nedves, alluviális talajban magas a korrózió foka, a kevés vaseszköz pedig, amit találtak,
néhány évi használat után erős rozsdásodásnak indult. A másik ok pedig az, hogy idáig többnyire
nagyobb igazgatási, kereskedelmi és kulturális központokban (pl.: Campā, Vaiśāli, rājgir,
Varānasi, Kauśāmbi és Ŝrāvastî) történtek ásatások, ahol kevés számban került elő vaseke és
más, elsősorban a mezőgazdaságban használt vaseszköz. Elsősorban a vidéki és a falusi településeken
kellene ásatásokat végezni, hiszen ott nagyobb az esély arra, hogy találjanak a
47