Konferenciakötet letöltése - ELTE Eötvös József Collegium - Eötvös ...

LIGETI DÁVID ÁDÁM
III. Alexandros és birodalma
Livius róma-képében
Előadásom témája első pillantásra talán meglepőnek tűnik, mivel felmerülhet bennünk a kérdés:
foglalkozhatott-e egyáltalán Livius történeti művében III. Alexandrosszal és birodalmával? Jól
tudjuk, hogy a pataviumi történetíró elsődleges célja róma történetének összefoglalása volt,
ennek megfelelően idegen hatalmak helyzetével, politikájával csak abban az esetben foglalkozik,
ha a res publica valamilyen szinten érintett a kérdésben. Mivel azonban Nagy Sándor nem
játszott szerepet a Kr. e. IV. századi róma történelmében, liviusi említése váratlannak, sőt szokatlannak
tűnik. mindezen szempontok ellenére Livius mégis megjeleníti a világhódító makedónt
művében.
III. Alexandros liviusi említéseit két csoportra oszthatjuk: az első kategóriába az Ab urbe condita
fennmaradt 35 könyvének nagy Sándorra vonatkozó elszórt utalásait oszthatjuk. III. Alexandrost
két ízben említi Livius a nyolcadik könyv folyamán, míg a harmadik, valamint a negyedik decas
során kisebb jelentőségű említések fordulnak elő. A nyolcadik könyvben nagy Sándorról nagybátyjával,
molossosi Alexandrosszal kapcsolatban olvashatunk, aki épeiros uralkodójaként több
sikertelen hadjáratot vezetett dél-Itáliába. Végül Kr. e. 327-ben a lucanusokkal vívott harcban
esett el. nyilvánvaló, hogy molossosi Alexandros többszöri említése, és halálának részletes leírása
annak a ténynek köszönhető, hogy olympias révén nagy Sándor közeli rokona volt, aki
ugyanekkor keleten sikert sikerre halmozott. Livius az épeirosi király kudarcának leírásával burkoltan
a makedón hatalom kritikáját fogalmazhatta meg.
Ez a gondolat vezet át bennünket a fennmaradt liviusi életmű legfontosabb Alexandros említésének
vizsgálatához, az ún. Alexandros-digresszió szövegéhez. A kilencedik könyv 17–19. fejezetében
Livius az ókorban is történelmietlennek tekintett kérdés keretében azt vizsgálja, hogy mi
lett volna nagy Sándor és róma háborújának kimenetele, ha a világhódító makedónnak módjában
állt volna tervezett nyugati hadjáratát is megvalósítani? A szövegrészt azért tekinthetjük
digressziónak, mert ez a három fejezet megszakítja a kilencedik könyv kronologikus rendjét;
Livius kizárólag a fiktív háború körülményeit írja le. A szembenálló feleket három szempont alapján
veti egybe: összehasonlítja a római hadvezérek és nagy Sándor szerencséjét, tehetségét és
bátorságát, az utolsó témakörhöz pedig a két hadsereg komparációját végzi el. Livius elemzése
végén természetesen arra a következtetésre jut, hogy minden tényező tekintetében róma fölénye
igazolódott volna, így a hadjárat III. Alexandros teljes vereségével ért volna véget.
29