Konferenciakötet letöltése - ELTE Eötvös József Collegium - Eötvös ...

ILLÉS IMRE ÁRON
Egy mellőzött konjektúra
a lex Irnitana 27. caputjában
Kr. u. 73/74-ben Vespasianus latin jogot adományozott egész hispaniának, majd ezt az általános
jellegű rendelkezést – melyet fiai is megújítottak – domitianus végül a municipiumok belső életét
részletesen szabályozó törvénnyel váltotta fel. E törvény alapszövege Kr. u. 82/83-ban keletkezett
rómában (ez az ún. lex Flavia municipalis), és ez a szöveg szolgált alapul az egyes városok törvényeinek.
Az alaptörvény szövegét csak kis mértékben változtatták meg az egyes városok sajátos
viszonyaihoz történő adaptálás során, ez a fennmaradt törvénytöredékekből világosan látszik,
hiszen a több törvénytöredéken is fennmaradt caputokban (lex Irnitana 21–29. ~ lex Salpensana
21–29., lex Irnitana 59–69. ~ lex Malacitana 59–69.) csak a municipium nevében, bizonyos, az
adott municipiumra jellemző számadatokban és egyes íráshibákban találunk eltérést. miután a
törvény szövege rómában megszületett, papiruszon vagy viasztáblán vitték hispaniába, Baetica
esetében valószínűleg Cordubába, és innen juttatták el az egyes municipiumokhoz, ahol a megfelelő
változtatások elvégzése után bronztáblákra vésték. Ez a folyamat éveket vett igénybe – egyes
becslések szerint több, mint 350 településről van szó –, pl. a lex Irnitana terminus post quemje
Kr. u. 91. október 11.
Az előadásomban a lex Flavia municipalis 27. caputjának konjektúráját fogom megvizsgálni, ez a
caput fennmaradt az 1851-ben feltárt lex Salpensana, és az 1981-ben megtalált lex Irnitana szövegében
is. A caput szövege a következő:
IIIB (52) r(ubrica) de intercessione IIvirorum et aedilium et quaestorum
(53) Qui IIviri aut aediles aut quaestores eiius municipi erunt, ii[s] IIviris
(54) inter se et cum aliquis alterutrum eorum aut utrumque ab ae-
(55) dile aedilibus aut quaestore quaestoribus appellabit, item aedi-
(56) libus inter se, [item quaestoribus inter se] intercedendi, in triduo proximo quam appellatio
IIIC (1) facta erit poteritque intercedi, quod adversus h(anc) l(egem) non fiat, et dum ne
(2) amplius quam semel quique eorum in eadem re appelletur, ius potestas-
(3) que esto, neve quis adversus ea, quit, qu[o]m intercessum erit, facito
43
(lex Irnitana IIIB.52–IIIC.3)