Konferenciakötet letöltése - ELTE Eötvös József Collegium - Eötvös ...

többlet nélkül, de úgy tűnik, hogy ez a kereskedelem szükségszerű feltétele volt a városok keletkezésében.
Azt sem szabad azonban elfelejteni, hogy a kereskedelem függ egyfajta szervezettségtől;
kommunikációtól, infrastruktúrától, törvényi és biztonsági alapoktól és mindenekelőtt egy
viszonylag stabil politikai háttértől.
romila Thapar összefoglaló munkájában úgy érvel, hogy a mezőgazdasági és a gazdasági
többlet egyrészt a nedves rizstermesztésből vezethető le. ugyanakkor megjegyzi azt is, hogy a
nedves rizstermesztés technikája valóban fontos, de nem az elsődleges és egyetlen szempont
a mezőgazdasági többlet keletkezésének kérdésében, de nem fejti ki nézetét részletesebben.
nem tér ki a fogalmak – a nedves rizstermesztés – esetleges megjelenésére a korra vonatkozó
szanszkrit és páli nyelvű szövegekben. A vaseszközökkel és a vastechnológia megváltozásának
a mezőgazdasággal kapcsolatos összefüggéséről azt mondja, hogy a vasfejsze révén minden
bizonnyal könnyebbé vált az erdők megtisztítása a termelés számára, illetve a vaskapa hatásos
mezőgazdasági munkaeszköznek bizonyult, az ekevas feltalálása pedig azért volt jelentős,
mert mélyebben lehetett vele szántani a nehéz talajt, mint a faekével. Ő is hozzáteszi még azt,
hogy viszonylag kevés vaseszköz került elő a régészeti ásatások során. Egészében úgy látja a
problémával kapcsolatban, hogy mind a mezőgazdasági növekedés, mint pedig a vas fontos,
de nem elegendő tényezők a szükséges gazdasági többlet keletkezéséhez, vagyis mindez még
nem lehetett elegendő ahhoz, hogy meginduljon egy erőteljes városiasodás. Ahhoz, hogy ez a
folyamat beinduljon, szükség volt az egyes társadalmi csoportok közötti viszony megváltozására
is, elsősorban azok között, akik részt vettek a termelésben, és akik úgymond irányították a munkafolyamatokat.
érdemes feltenni ezen a ponton azt a kérdést is, hogy valójában kikhez szólt Buddha, kikhez
fordult üzenetével? Azt lehet mondani, hogy elsősorban az új és megváltozott szerepű társadalmi
csoportokhoz szólt. Ezen a ponton Sharma, Gombrich és romila Thapar is úgy érvel, hogy
a faluból városba, majd még nagyobb városba történő áttelepedés a munka és a foglalkozás
több, összetettebb felosztását, tagozódását vonja maga után, újfajta társadalmi szerveződés
alakul ki. Annyi biztosan elmondható, hogy meglehetősen gyakori Buddha korában a tendencia,
a zárt közösségtől való eltávolodás egy sokkal nyitottabb társadalom felé. A Gangesz-medence
települései és városai nem voltak úgymond impozánsak és pompásak, nem használtak égetett
téglát sem. A nigama, nagara (város) szavak előfordulnak a korai páli szövegekben és a korai
szövegekből az is kiderül, hogy egyre jobban nő a különbség a grāma (falu) és a nagara (város)
között. de az biztos, hogy a városok és a nagyobb területi központok nem alakulhattak volna ki,
nem tudtak volna létezni egy erős falusi bázis nélkül. A gazdaságban végbemenő változások
persze maguk után vonták a társadalmi változásokat is.
érdemes ezen a ponton a śreshti és a grha-pati (páli: gahapati) fogalmakat egy kicsit közelebbről
megvizsgálni. Ezzel kapcsolatban Kosambi azt mondja, hogy a Kr. e. VI. században a Gangeszvölgyben
a védikus pásztorok, a vaisják, akik egy törzsön belül éltek parasztokká lettek. A törzs
többé már nem bírt számukra jelentőséggel. A kereskedők olyan gazdagokká lettek, hogy egy város
legfontosabb embere általánosságban a śreshti volt. Ez a terminus korábban más jelentéssel
bírt (eredeti jelentésben: kiváló, kimagasló, fölényben lévő, különb). A késő védikus irodalomban
a śreshti egy falu (szanszkrit: grāma) főnöke, feje volt, vagy akár egy egész kláncsoport feje.
Akkoriban még semmi kapcsolata nem volt pénzügyekkel. A kifejezés időben történő változása
49