Konferenciakötet letöltése - ELTE Eötvös József Collegium - Eötvös ...

ilyen tisztség, akkor ennek az „átdolgozásnak” nem csak ezt az egy caputot kellett volna érintenie,
hanem a többi olyan helyet is – vagy ezen helyek legalább egy részét – ahol expressis verbis
szerepelnek quaestorok (l. pl. 20., 26., 27., G, J, 52., 53., 54., 59., 60., 86. és 87. caputok). mivel
ezek a helyek érintetlenek, a quaestorok mindenképpen szerepeltek a törvényben, függetlenül
attól, hogy az adott városban volt-e ilyen tisztség, hiszen a lex Flavia municipalis-hoz hasonló,
a városok széles körére vonatkozó átfogó törvény nem minden esetben lehetett tekintettel az
egyes városok közötti kisebb-nagyobb különbségekre. Így ez az ellenvetés nem helytálló.
Szintén González hívja fel a figyelmet arra, hogy a törvényben nincs más utalás arra, hogy a
quaestoroknak lenne vétójoguk. Ez szintén jogos megállapítás, de figyelembe kell vennünk,
hogy a törvényben arra sincs más utalás, hogy a IIvireknek vagy az aediliseknek lenne vétójoguk
(egyedüli kivétel az 58. caput ne quis intercedito kifejezése, de itt nincs megjelölve, hogy mely
magistratusokról van szó). Így nem várhatunk el utalást a quaestori intercessióra sem, és ennek
hiányát semmiképpen sem tekinthetjük a quaestorok intercessiójával szemben felhozható érvnek.
Végül González, d’ors és Lamberti is megemlíti, hogy a quaestoroknak nem is lehet vétójoguk,
hiszen alacsonyrangú tisztviselőként nem tartoztak bele az aedilisek és duumvirek alkotta
quattuorviri collegiumba. Ez az ellenérv több szempontból is problematikus. Egyrészt a fenti
szerzők mindegyike forrás- vagy szakirodalmi hivatkozás nélkül közli ezt a megállapítást, nyilvánvalóan
a quaestorok hiányának indoklására kidolgozott magyarázatként. Ezt az állításukat
azonban csak az támasztja alá, hogy a vitatott helyen nem szerepelnek a szövegben a quaestorok,
így végeredményben a quaestorok hiányát a quaestorok hiányával magyarázzák…
Ráadásul általánosan elfogadott, hogy a quaestoroknak a par potestas alapján egymással szemben
vétójoguk volt. másrészt nagyon kevés információval rendelkezünk arról, hogy mi a tényleges
különbség a duumvirek és a quattuorvirek között, (a duumvirek vezette városokban a négy
főmagistratus a két duumvir iure dicundo és a két aedilis volt, a quattuorvirek vezette városokban
a két quattuorvir iure dicundo, és a két quattuorvir aedilicia potestate). Több hipotézis is született
erre vonatkozóan (pl. a coloniákban duumvirek, a municipiumokban quattuorvirek, vagy az
eredetileg két főtisztviselővel rendelkező városokban duumvirek, a többiben quattuorvirek stb.,
igen valószínű, hogy különböző területeken és különböző korokban is más volt a duumvirek és a
quattuorvirek viszonya), de egyik sem tudja maradéktalanul tisztázni a kérdést. Még kevesebbet
tudunk arról, hogy ennek a különbségnek volt-e hatása a quaestorokra, ezen belül a quaestorok
intercessiójára. Vitathatatlan, hogy a quattuorviri collegium tagjai magasabb rangúak voltak, mint
a quaestorok, de ez nem jelenti azt, hogy a quaestoroknak ne lett volna egymással szemben
vétójoga. Továbbá a quattuorvirek által vezetett municipiumok – ahogy az Curchin monográfiájából
világosan kitűnik – hispaniában elenyésző kisebbségben voltak a duumvirek vezette
municipiumokkal szemben, sőt az epigráfiai források alapján úgy tűnik, hogy a flavius-korra a
quattuorvirek már teljesen eltűntek a hispaniai municipiumok éléről. Vagyis nem lehet kapcsolatot
kimutatni a quattuorvirek és a quaestori intercessio között, de ha lenne is ilyen kapcsolat, az a
Flavius-kori hispaniában – a quattuorvirek hiánya miatt – már nem játszhatna szerepet.
remélem, a fentiekkel elég meggyőzően bizonyítottam, hogy az 56. sor konjektúrájával szemben
felvetett ellenérvek egyike sem perdöntő. Bár el kell ismernem, hogy a jelenleg rendelkezésünkre
álló forrásanyag alapján a kiegészítést – részben konjektúra volta miatt – nem lehet teljes bizo-
45