A Mi KÃ³rhÃ¡zunk 2010. jÃºnius - Szent JÃ¡nos KÃ³rhÃ¡z

More documents

Recommendations

Info

csülést, amit valóban megérdemelnének. A pénzhajhász világunkban az egészségügy a gazdaságnak az az ága, amelyik közvetlenül nyereséget nem termel. Ezért mindenütt igyekeznek a költségeket visszafogni, a teljesítményeket mesterségesen meg húzott keretek közé szorítani, és ezáltal olyan működési feltételeket teremtenek, ami az egészségügy ellehetetlenüléséhez vezet. A csökkenő létszám már a betegellátást veszélyezteti, aránytalan többletmunkához, és előbb-utóbb a minőség romlásához, a lelkiismeretes dolgozók kiégéséhez vezet. Ez a folyamat legjobban az ápolókat érinti. A társadalom pedig úgy tesz, mintha minden rendben lenne. De mi itt a kórházban, orvosok, felelős vezetők mindannyian tudjuk, hogy ezek a dolgok egyáltalán nincsenek rendben. Az ápolókat nem a kórházak napszámosainak, hanem a betegellátásban egyenrangú munkatársainknak kell tekinteni. És ha a közvélemény nem becsüli meg őket, akkor nekünk kell megadni számukra azt az elismerést és tiszteletet, amit a végzett munkájuk, elkötelezett hivatástudatuk szerint valóban megérdemelnek. Úgy vélem, hogy erre az elismerésre nemcsak erkölcsileg, de tevőlegesen is lenne módunk. Itt van például a nővérszállónk helyzete, ahol Összefogás a Kórházi Dolgozókért Alapítvány támogatásának módja: Számlavezető bank: Kereskedelmi és Hitelbank 1033 Budapest, Flórián tér 1. Bankszámlaszám: 10404065-50526569-75701004 Átutalási csekkek igényelhetők: Szent János Kórház Szakszervezeti Iroda, Horváth Ferencé, titkárnál Szent János Kórház Ápolási Igazgatóság Irodájában Szent Margit Kórház Ápolási Igazgatóság Irodájában Alapítvány székhelyén: Szent Margit Kórház, II. Belgy. Dr. Polner Kálmán titkárnál Az Alapítvány kiemelt célja, hogy a nővérszálló felújításához támogatást nyújtson. Első feladatként a teljes gázvezeték kicseréléséhez, és a hét konyha felújításához szeretnénk a szükséges összeget előteremteni. Kérjük, hogy az átutalási blankettán az adományozó tüntesse fel a nevét, lakcímét és adószámát, hogy a támogatásról igazolást állíthassunk ki. Előre is köszönjük mindenki együttérzését és segítségét. Dr. Haris Ágnes elnök áldatlan körülmények uralkodnak. A halaszthatatlan felújításokhoz szükséges anyagi feltételeket a kórház nem tudja előteremteni. Úgy vélem, hogy az Ápolók Nemzetközi Napján nemcsak arról kell beszélni, hogy mennyire megbecsüljük őket, hanem tenni is kellene annak érdekében, hogy ezt a gyakorlatban is érzékeljék. Ezért szeretnék most felhívással fordulni valamennyi orvos kollega, kórházi vezető és dolgozó felé, hogy fogjunk össze, és személyes anyagi támogatásunkkal járuljunk hozzá, hogy a nővérszálló felújítása megkezdődjön és ezáltal az ott lakó nővéreink, ápolóink, és valamennyi kórházi dolgozónk méltó körülmények közé kerüljenek. Ezt a felhívást kórházunk Egészségügyi Dol - gozóinak Demokratikus Szak szer - vezete nevében is teszem, mely szervezet fél millió forint alapító tőkével létrehozta az „Összefogás a Kór házi Dolgozókért Alapítványt” melynek kiemelt célja a nővérszálló felújítása. És előre is szeretném megköszönni az Önök aktív támogatását, amivel megmutathatjuk, hogy mire képes egy közösség, ha képes összefogni, még akkor is, ha a kitűzött cél elérése kezdetben reménytelennek látszik. Ehhez az összefogáshoz Teréz anya üzenetét szeretném még egyszer emlékezetükbe idézni: Ha nem tudunk nagy dolgokat tenni, akkor tegyünk kis dolgokat, de azt nagy szeretettel. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Budapest, 2010. május 12 Jó, hogy Katika van velem! Jáger Lászlóné Kati – a kitüntetett nővér Az Ápolók Nemzetközi Napján Jáger Lászlóné Kati vehette át kórházunkban a kiváló ápolói munkáért járó kitüntetést. A Traumatológián, az „őrzőben” találok rá, ahol a súlyosabb állapotú betegek posztoperatív megfigyelése zajlik. . Pár perc alatt kiderül: Kati sorsa különleges, nem mindennapi módon lett belőle ápolónő. „Kapuvár-Csorna mellett egy kis községben nőttem fel, édesanyám korán meghalt, édesapám egyedül 14 • A Mi Kórházunk nevelt engem és hét testvéremet – meséli Katalin. – Amikor Pestre kerültem, takarítói állást vállaltam, 1972 óta iskolákban, napköziben dolgoztam. Három fiút szültem, a nagyobbak már családot alapítottak, a legkisebb most tizenhét éves, középiskolás. Amikor 1998-ban bizonytalanná vált a munkahelyem, a Szent János Kórházba jelentkeztem takarítói alkalmazottnak.” És Kati sepert, súrolt és felmosott a különböző osztályokon. Eltelt egykét év és a főnővérek felfigyeltek szorgalmára, kedvességére és hogy mindig segítőkészen fordult a betegek felé. 2001-ben az osztályvezető főorvos kezdeményezésére az ápolási igazgató asszony átvette Katit a takarítóktól, ápolási alkalmazott lett. Még abban az évben elkezdhette az ápolói képzést. Negyvenöt éves volt ekkor, s nagyon megszerette a nővérkedést. Az általános képzés után kitanulta a sürgősségi ellátást is. És amikor feltették neki a kérdést: az Intenzíven vagy a Traumatológián lenne szívesebben nővér, Kati az
ünnepségeket, énekeltem, táncoltam az otthon lakóival.” Aztán megakadt a szeme egy hirdetésen. A fővárosi Szent János Kórházba kerestek ápolónőket. Az állás vonzónak tűnt, Edina utazni vágyott. Nem habozott: felszállt a vonatra és munkára jelentkezett a Diós árok mentén. Alig volt húszéves, s habár alkalmazták, azt sem tudta hol tölti aznap az éjszakát. Az ápolási igazgató asszony kedves volt: Edina berendezkedett a nővérszállón. A kettes Belgyógyászatra került, Winkler főorvos osztályára. Edina itt tanult meg mindent, amit a cukorbeutóbbit választotta. Azóta a baleseti sérültek ápolója. „Messziről indultam, keményen dolgoztam azért, hogy egyszer képzett ápoló legyek – folytatja a kitüntetett nővér. – De ez a közvetlen munkatársak és az orvosok segítsége, bizalma nélkül nem sikerült volna. A kórházi dolgozókon kívül a kisfiamnak is sokat köszönhetek, mert kiállt mellettem, támogatott a tanulásban. 2001 óta egyedül nevelem.” Katiék a traumán két műszakban dolgoznak. Reggel héttől este hétig vagy fordítva. Váltáskor ágytól ágyig név szerint adják át egymásnak a betegeket, felhívják a figyelmet, melyik betegnél fordulhat elő légzéselégtelenség, vérnyomás kiugrás, ki milyen műtét miatt került az „őrzőbe.” A lázlapot megmutatják az orvosnak, gyógyszerelnek, részt vesznek a viziteken, végzik az orvos utasításait, előkészítik a betegeket a következő vizsgálatra, vagy épp transzfúzióra és az új „felvételest” is el kell látniuk. Láss, hallj, tapints! Hangzik a sürgősségi nővér jelmondata. „Itt fokozottan kell figyelnünk a beteg minden rezdülésére – avat be az ápolói feladatokba Katalin. - Azért vagyunk és figyelünk az őrzőben, hogy ne várjuk meg, amíg a beteg állapota romlik, hanem még előtte észleljük az állapotromlás jeleit és időben tudjunk szólni az orvosnak. Persze így is sokszor kell azonnal döntenünk, ha a beteg élete váratlanul veszélybe kerül. Ilyenkor egyik kezünk a telefonon, a másikkal a helyzetet próbáljuk megoldani. Előfordult, hogy életet mentettünk egy-egy gyors cselekedettel: pl. oxigént adtunk egy vélhetően infarktusos betegnek, aki panaszkodott, hogy nehezen kap levegőt. S mire az orvos megérkezett, a beteg már túl volt a krízisen, megcsináltuk az EKG-t, megmértük a vérnyomását.” Kati elmondja: a Traumán is jellemző a nővérhiány, nem könnyű megszervezni a műszakot. Irén főnővér elárulja: váratlan beugrásnál Katira mindig lehet számítani. A kitüntetett nővér további terveket sző: az oktatásban szeretné hasznosítani tapasztalatait. „Szerencsés vagyok, mert azt csinálhatom, amit szeretek: emberekkel foglalkozom. Jó érzéssel tölt el, amikor végigmegyek a folyosón és a betegek megszólítanak: Jaj, Katika, de jó, hogy maga van itt velem!” Székely Ilona Sebkötözésből jeles Vass Istvánné Edina a Szakdolgozói Konferencia győztese Akedves, sötét szemű lányt az Ápolási Osztályon kerestem fel. Edina Szentesen született, Békés megyében töltötte gyerekkorát. Édesanyja óvónőként kezdte pályáját, majd jelentkezett a nővérképzőbe. Az esti iskolába sokszor lányait is magával vitte. Edina határozottan emlékszik, hogy ötévesen „szembe nézett” Samuval, a csontvázzal, s ha kissé álmosan is, de végighallgatta a padban kucorogva a késő esti tanórákat. „Ahogy anyu bekerült az egészségügybe, életünk része lett a nővérkedés – meséli Edina. - Kislányként nővéremmel sokat jártunk hozzá az orosházi kórházba, megszoktuk, hogy három műszakban dolgozik. Számomra természetes volt, hogy nyolcadik után belőlem is ápoló lesz.” Hódmezővásárhelyen végezte az egészségügyi szakközépiskolát, a májusi érettségi után nyáron már az orosházi kórház intenzív osztályán dolgozott. Nem volt könnyű kezdet, hiszen az intenzív gépekhez nem értett, a korábbi gyakorlatokon még a betegeket sem érinthették. Edinában megvolt az alázat, de az osztályon megviselte a halál közelsége. Sok beteget elvesztettek, reménytelen küzdelemnek tűnt az ápolás. Hama ro - san váltott és az Idősek Ott ho nában helyezkedett el. Maga is meglepődött: mennyire jól érzi magát az idősek közt. „Nemcsak sajnáltam a magányos öregeket, de szívesen beszélgettem velük. Úgy éreztem: egy küzdelmes élet után többet érdemelnének, modern világunk elhanyagolja őket. Jómagam korán elvesztettem a nagyszüleimet, talán ezért is fordultam olyan érdeklődéssel és örömmel feléjük. A nővérkedés mellett részt vettem a mentálhigiénés csoport tevékenységében: szerveztem a különböző
Page 1 and 2: A MI KÓRHÁZUNK Fővárosi Önkorm
Page 3 and 4: Két év a kórház élén Interjú
Page 5 and 6: Szívünk ügye a kórházban Kardi
Page 7 and 8: giával és még bőrgyógyászatta
Page 9 and 10: látogatási időben: délután há
Page 11 and 12: Az ápolási szakma lelkei Boldog I
Page 13: Ápolók Nemzetközi Napja Az aláb
Page 17 and 18: Felesége letette a könyvet. Fára
Page 19 and 20: tettek száma, egyre nő a megbeteg
Page 21 and 22: Helytörténeti séta a János Kór
Page 23 and 24: HÍREK Május 15-én szűréssel eg

A Mi KÃ³rhÃ¡zunk 2010. jÃºnius - Szent JÃ¡nos KÃ³rhÃ¡z

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?