A Mi KÃ³rhÃ¡zunk 2010. jÃºnius - Szent JÃ¡nos KÃ³rhÃ¡z

More documents

Recommendations

Info

Szíve a gyerekeké Dr. Boros Veronika AGyermekosztály vezetője nyug díjba megy. Dr. Boros Veronika közel negyven évet töltött a János Kórházban, az áprilisi főorvosi értekezleten búcsúztatta a vezetőség. Nemrég szívbillentyű-műtéten esett át, épp lábadozott, amikor a kórteremben felkerestem. A vékony doktornő csupa mosoly, fürgén kel ki a paplan alól. Az operációra csak egy tapasz emlékeztet a mellkasán. A városmajori klinika üveges verandáján beszélgetünk. Kiderül: a szülők közül édesanyja is az egészségügyben, a HIETÉ-n dolgozott, de nem a gyógyítás, hanem a gazdaság területén. Veronika alig múlt tízéves, amikor súlyos betegséggel a Szabolcs utcai kórház sebészetére került. A szövődményes vakbélgyulladás fájdalmas görcsökkel járt, azonnal műtéti beavatkozásra volt szükség. „Kislányként itt tapasztaltam meg először, milyen sokat számít, ha egy orvoscsapat segítőkész – meséli a főorvos asszony. – Meg - gyógyultam, de ez a kórházi esemény jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy középiskolásként az orvosi egyetemre jelentkezzem.” A Radnóti Gimnáziumban erős volt a biológia, fizika, így nem jelentett gondot a felvételi. Veronika sokáig szemésznek készült, de az utolsó pillanatban meggondolta magát: a 8 • A <strong>Mi</strong> Kórházunk gyermekorvoslás mellett döntött. 1973-ban friss diplomával a János Kórházban kezdett, ahol kilenc hónapot töltött a tüdőosztályon. Aztán, ahogy találtak számára helyet, elkezdhette a gyógyítást a Gyer mek - osztályon. „Itt nagyon sokat köszönhettem Szabó Lajos tanár úrnak, első főnökömnek, aki Magyar országon az újszülöttkori fenilketon úria (veleszületett enzimhiányon alapuló anyagcsere betegség) szűrés bevezetésében úttörő szerepet játszott, és az anyagcsere-betegségekről rengeteget lehetett tanulni tőle – folytatja a doktornő. – Ké sőbb, ahogy teltek az évek, én is anya lettem és otthon maradtam egy ideig a kisfiammal. Amikor visszatértem a kórházba, megerősödött bennem az érzés, hogy legjobban a koraszülött osztályon szeretek dolgozni, ezért főleg a neonatológia területén képeztem magam.” A nyolcvanas években Boros doktornő kiegészítő szakon pszichológus diplomát szerzett és pszichoterápiás tanulmányokat is folytatott. A gyermekorvosi munkában ez a tudás sokszor segített neki abban, hogy észrevegye: mikor küzd valamelyik kis páciens olyan súlyos pszichés problémával, hogy pszichológushoz kell irányítani, valamint az anya–gyerek kapcsolat meglátásában is hasznosítani tudta a lélekgyógyászati ismereteket. Fokozatosan jutott előbbre a ranglétrán, egy nap adjunktus lett. Szeretett főorvosa, dr. Szabó Lajos nyugdíjba vonulása után, dr. Maros - vári István lett az osztály vezetője. „Marosvári doktor inkább elméleti orvos volt, a gyakorlati munkában nála nagyobb önállóságot kaptunk, elődjénél jobban magunkra hagyott minket – meséli Veronika. – Ezt eleinte hátránynak éreztem, de az idősebb kollégák segítettek és így egyre nagyobb tapasztalatot szerezhettem a gyógyításban.” 1991-ben Kanadába hívták, ahol az újszülöttek oxigén okozta tüdőkárosodásával kapcsolatos tanulmány készítésében vett részt egy nemzetközi program keretében. Egészen 1995- ig dolgozott a tengerentúli gyerekklinikán. Amikor visszatért a „Jánosba”, Marosvári főorvos nyugdíjba vonult. Boros doktornő először megbízott osztályvezető főorvosként, majd végleg kinevezett osztályvezetőként folytatta a gyermekorvosi munkát. „Főorvosként megpróbáltam a kanadai gyerekklinikán szerzett pozitív tapasztalataimat hasznosítani, s ezért szorgalmaztam az osztályon pár lényeges változtatást – mondja Veronika. – Igazából nem a szakmai munkában volt nagy különbség, hanem a vezetői stílusban. Kanadában sokkal inkább csapatmunka folyt, és nem volt jellemző a merev, hierarchikus orvos viszony, hogy pl. az osztályvezető élet-halál ura legyen, és még a rezidensnek is volt szava a megbeszéléseken. Nyoma sem volt a félelemnek, s ezt a légkört nagyon megkedveltem. Itt a kórházban is feladatomnak tekintettem, hogy a munkatársi kapcsolatokban leépítsem a nyomasztó hierarchiát.” Boros doktornő másik újítása szakmai szempontból lényeges. A protokoll szerinti gyógyítást már akkor bevezette az osztályon, mielőtt megjelent volna nálunk is a minőségbiztosítás. A „guideline”-ok mintáját szintén Amerikában leste el. A főorvos asszony idejére esik a szülők kórházi tartózkodásának megváltoztatása is. Korábban a szülő nem lehetett beteg gyereke mellett, csak
látogatási időben: délután háromtól ötig, háromszor egy héten. „Ezen fokozatosan oldottunk. Le kellett küzdeni a nővérek ellenállását is, hiszen nekik meg kellett tanulni kommunikálni a kétségbeesett, izgatott szülővel. Ma már egy kórteremben aludhatnak a gyerekek a szüleikkel és az egészségügyi törvény is előírja, hogy a szülőnek joga van gyereke mellett lenni korlátozás nélkül.” Veronika elmondja még, hogy pályája során rendkívül látványos fejlődést élt meg a gyerekgyógyászat területén, főleg, ami a koraszülött ellátást illeti. Még mindig látja maga előtt annak a kislánynak az arcát, aki karjai között halt meg egy ügyeletes éjszakán 35 évvel ezelőtt. „Borzasztó volt, hogy tehetetlen voltam. A kisbaba két kilót nyomott, nem is volt kicsi, de felületaktív anyaghiányos tüdőbetegséggel született, amit a hetvenes évek elején még nem tudtak orvosolni. Alig rá egy évre kezdték el nálunk az ún. CPAP kezelést, gépekkel ki tudták tágítani a tüdőt, és a hasonló betegséggel született csecsemőket már sikerrel gyógyították.” Boros doktornő továbbra sem hagyja magára „gyerekeit”, nyugdíj után is folytatja a gyógyítást. Gyer - mekgyógyász konzultánsként dolgozik a Hattyú utcai magánklinikán, és kórházunkban dr. Kurimay Tamás tanár úrral továbbra is aktívan részt vesz az „Együtt” programban, melynek lényege: a pszichiátriai beteg anyukák egységben történő ellátása. Ha a gyereket nem szakítják el beteg édesanyjától, a gyermek egészséges marad. Ez a gyermekek szempontjából megelőző kezelés, az anyukát pedig így humánusabban és hatékonyabban lehet gyógyítani. A törékeny doktornő Balaton - füreden piheni ki a műtét fáradalmait, s amint munkába áll: szíve a gyerekeké. Székely Ilona Új vezető az Idegsebészet élén Május elsejétől dr. Székely György főorvos került az Idegsebészeti Osztály élére. A főorvost korábbi munkájáról, életéről, János kórházi terveiről kérdeztük. – Pár hete érkezett a Jánosba, épp hogy csak berendezkedett. Kórházi beszélgetéseim során több orvosról kiderült, hogy családjában szinte öröklődött a doktori pálya. Önnél ez hogyan történt, miért választotta a fehér köpenyt? – Pécsen születtem, édesapám anatómus, édesanyám pedig fogorvos volt. Nagyszüleim közül mindkét nagyapám doktorként praktizált. Bőrgyógyász nagyapám professzorként egy ideig a Pécsi Tudomány - egyetem orvosi karán a dékáni posztot is betöltötte. Másik nagyapám háziorvosként és tiszti főorvosként gyógyította a betegeket. Szüleim nem tették kötelezővé a medikusi pályát, mást is választhattam volna, de úgy gondoltam: az orvosi diploma többféle lehetőséget is kínál, a gyógyítás mellett kutatómunkát is végezhetek, és később majd elválik melyik szakterület illik jobban az egyéniségemhez, képességeimhez. – Hogy kötött ki az idegsebé - szetnél? – Kis vargabetűvel. Pécsi egyetemistaként még pszichológus akartam lenni, tudományos diákköri munkám Dr. Székely György idegsebész az állatok viselkedéséhez kapcsolódott. Akkoriban azonban a pszichológiai egyetemet pszichiátriai szakvizsgához kötötték. Az ideg-elme osztályos főorvosom ragaszkodott hozzá, hogy csak akkor tehetem le a pszichiátriai szakvizsgát, ha előbb ideggyógyász leszek. Így történt, hogy friss diplomával Debre cenbe kerültem és először az ideggyógyászati szakvizsgát szereztem meg. Ezekben az időkben már úgy ítéltem meg, hogy személyiségemhez mégsem illik igazán a pszichiátria, mert egy betegség kezelésénél nem akartam csupán gyógyszerekkel próbálkozni. A gyógyításnak egyre inkább az a módja vonzott, ahol benyúlhatok a beteg szervezetébe és kivehetem azt, ami rossz, s azonnal látható javulást érhetek el. Ezért az idegsebészet felé fordultam. 1986- ban kerültem át a debreceni idegsebészetre, ahol a szakvizsga letétele után tudományos fokozatot is szereztem. – A cívis város híres kiváló Idegsebészeti Klinikájáról. Mon dana pár szót ottani tapasztalatairól, munkájáról? – A Debreceni Idegsebészeti A <strong>Mi</strong> Kórházunk • 9
Page 1 and 2: A MI KÓRHÁZUNK Fővárosi Önkorm
Page 3 and 4: Két év a kórház élén Interjú
Page 5 and 6: Szívünk ügye a kórházban Kardi
Page 7: giával és még bőrgyógyászatta
Page 11 and 12: Az ápolási szakma lelkei Boldog I
Page 13 and 14: Ápolók Nemzetközi Napja Az aláb
Page 15 and 16: ünnepségeket, énekeltem, táncol
Page 17 and 18: Felesége letette a könyvet. Fára
Page 19 and 20: tettek száma, egyre nő a megbeteg
Page 21 and 22: Helytörténeti séta a János Kór
Page 23 and 24: HÍREK Május 15-én szűréssel eg

A Mi KÃ³rhÃ¡zunk 2010. jÃºnius - Szent JÃ¡nos KÃ³rhÃ¡z

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?