2004 autumn - Pannonhalmi Főapátság

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
GYŐZTESEK TALÁLKOZÓJA SZLOVÉNIA – PIRAN
Nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy „Sport a kultúrában – kultúra a sportban” címmel kiírt pályázat
nyerteseiként Helyes Annával kiutazhatunk Szlovéniába, Piranba egy nemzetközi találkozóra, és ott Magyarországot
képviselhetjük. Fejtörést okozott, hogy még meg kellett írni a pályázaton kívül egy önéletrajzot és az eszszé
egy rövid részletét magyarul és angolul, ami miatt a maradék időt is felkészüléssel töltöttem. Az összejövetelre
a következő 11 országból látogattak el a fiúk és lányok: Ausztria, Bulgária, Ciprus, Hollandia, Horvátország,
Lengyelország, Németország, Olaszország Szlovákia, Szlovénia és Magyarország.
Piranba három körül érkeztünk meg Annával, és a szüleimmel. Piran a szlovén tengerpart legszebb városa.
Tengerbe benyúló földnyelven, a Cap Puntén és egy domb lejtőin fekszik, ez teszi egyedülállóvá. Igazi olasz
hangulatú kikötőváros, omladozó vakolatú szép régi paloták, szűk utcácskák, eldugott kis kerek templommal,
melynek tornya a velencei Campanile kicsi mása. Az óvárost szinte teljesen épen maradt városfal övezi. Csodálatba
ejtett minket a város kis, szűk, autóval járhatatlan utcáival. Akkor viszont már kevésbé tetszett ez a tulajdonság,
amikor a hotelt csak két óra keresés után találtuk meg emiatt.
Az első két napban, ami az ismerkedésre volt, sok mindent megtudtunk egymásról. Bemutattuk országaink
nevezetességeit, hagyományait, különleges ételeket, italainkat, városunkat, iskolánkat és természetesen magunkat
és hobbinkat. Mi ezt a bemutatót úgy próbáltuk még emlékezetesebbé varázsolni, hogy különféle magyar
ételekkel (kolbásszal, győri keksszel, mézeskaláccsal és még sok mással) kínáltunk meg mindenkit, és minden
résztvevő kapott egy kis prospektust a saját nyelvén vagy angolul Magyarországról, a borokról, országunk Világörökségeiről.
A napok nagyon izgalmasan teltek. Minden nap kötött programunk volt, ami meg is lepett, mert először azt
hittem, hogy időnk nagy részét kirándulással és a tengerparton töltjük majd. A különböző workshopok viszont
rettenetesen szórakoztatóak voltak. Engem legjobban a délelőttönkénti sport, a rémtörténetírás, és a „rajzold le a
szót” című játék fogott meg. Volt, ami elsőre nem tetszett, de a végén mindegyiket nagyon élveztem, mint például
a dalszövegírást, ami nem éppen az erősségem, de végül is a csapatmunka mindig meghozta a gyümölcsét. Ezt
főleg a két horvát lánynak köszönhettük, mert csodaszépen tudtak énekelni és nagyon össze tudták fogni a társaságot.
Úgy éreztem, hogy mindenki szívvel-lélekkel dolgozik, és mindenkit összeköt egy közös cél, és ez nagyon
meglepett. Elgondolkodtató volt számomra, hogy 22 ember nagyon jól együtt tudott dolgozni, annak ellenére,
hogy a közös nyelv, az angol, senkinek sem volt az anyanyelve. Megvolt minden egy jó csapathoz, mert mindig
csoportmunka folyt. Voltak, akik a hangulatot tartották a magaslaton, és folyton felvidítottak minket, ha megoldhatatlannak
tűnt a feladat, itt főleg a holland lányokra, a két olasz fiúra, na és persze Domanra, az egyik vezetőre
gondolok. Egy vidám csapat viszont nem ér semmit a hajtó egyéniségek nélkül, akik munkára ösztönzik az egész
csapatot, mint Julie, az osztrák lány, a két horvát lány, vagy Ralitsa Bulgáriából. Ebben a csapatvezetők is besegítettek
körültekintésükkel, szervezőkészségükkel, fáradhatatlanságukkal és vidámságukkal. Mi is beleadtunk
apait-anyait. Így az összes program: a dráma, a dalírás, a rémtörténetek, a rajzok, a „körjátékok”, a rajzolás leírás
alapján, a délelőtti sport rettenetesen jól sikerült, szórakoztató volt és nehéz lesz elfelejteni bármelyiket is. A
csapatmunkában volt, akinek az angol nyelv néha nehézségeket okozott de ezeket nagyon jól áthidalták az
érintettek néha mutogatással, nyelvváltással, körülírással, néha pedig megkérdezték társukat. Volt még egy két
lábon járó kéziszótárunk is Domen személyében, aki nagyon jól beszélt angolul.
Pénteken jött az Európai Bizottság küldöttsége, aki ellenőrizte az egész heti munkánkat. Kijött a szlovén TV
is, hogy feltegyen pár kérdést a résztvevőknek a táborral kapcsolatban, vagy hogy mi a véleményük az EU-ról.
Nagyon büszke voltam, hogy olasz barátommal mi ketten nyilatkozhattunk.
Mindvégig hálával gondoltunk a magyarországi szervezőkre, akik sok éve gondozzák ezt a mozgalmat. Most
én is megtapasztaltam, milyen remek lehetőség ez saját kultúránk terjesztésére és mások megismerésére.
A legtöbb résztvevővel e-mailen tartom a kapcsolatot, sőt próbálunk összehozni egy sítábort is, mert Julie
nemrég tette le a síoktatói vizsgát. Nem hiába köszöntünk el úgy hogy: Jövőre remélhetőleg újra együtt! Tehát
mindannyian újra indulunk majd az Europe at School pályázatán.
Környei Miklós
a Pannonhalmi Bencés Gimnázium és Kollégium
X.A osztályos tanulója
11
PANNO