2004 autumn - Pannonhalmi Főapátság

BENCÉS RENDHÁZ BUDAPEST
„FÖLÉPÍTI AZ ÚR…”
A Tanulmányi Ház terve és megvalósulása
„A magyarországi Bencés Rend Szent Benedek Tanulmányi Háza a szerzet egyetemi tanulmányokat végző tagjainak
otthona. A telket Szunyogh Xavér Ferenc OSB a liturgia nagy magyar apostola hagyta a fenti szándékkal a szerzetre.
A ház dr. Szennay András főapát kezdeményezésére külföldi bencés testvéreink: elsősorban az osztrák, a bajor, a
svájci, a sanktottilieni és a belga kongregáció anyagi támogatásával épült fel II. János Pál pápasága idején, Lékai
László esztergomi bíborosérsek kormányzása alatt. A házat 1984. szeptember 9-én Szennay András pannonhalmi
főapát áldotta meg.” 1 – olvashatjuk a Tanulmányi Házunk bejárata melletti emléktáblán. A táblát még kiegészíti a
kávai apátságból származó két középkori oszlopfő annak jelzéseként, hogy itt nem csak egy új otthon alapításáról,
hanem egy történeti folytonosság továbbépítéséről is szó volt.
Hosszú út vezetett bencés közösségünk történetében addig a pillanatig, amíg ezt az emléktáblát elhelyezték, ill. a
Tanulmányi Ház 20 évvel ezelőtt, 1984. szeptemberében megnyitotta kapuit és szolgál fiataljainknak és mindannyiunknak.
TÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEK
A Pannonhalmi Szent Benedek Rend részleges feloszlatásáig, 1950. nyaráig a bencés közösségnek volt székháza és
gimnáziuma Budapesten. Az egyetemen vizsgázó vagy tanuló rendi fiatalok a Baross utcai rendházban laktak egyetemi
elfoglaltságuk idején (1923-1950 között).
A katolikus egyház és a kommunista állam között 1950. augusztus 30-án aláírt megegyezés értelmében a budapesti
házat és iskolát is államosították. Hivatalosan 1984. szeptemberéig a bencéseknek nem volt módjuk Budapesten
saját házukban lakni. A Tanulmányi Ház rendtörténetünk során az első bencés tulajdonú otthonunk Budapesten,
mert a bencés székház is csupán bérlemény volt a Baross utcában. Növendékeink 1950-től a piaristák Mikszáth
Kálmán téri házában, majd a Központi Szemináriumban laktak „albérlőként”.
A TANULMÁNYI HÁZ GONDOLATA
A XX. század harmincas éveinek budapesti Kápolnaépítő Egylete, melynek Szunyogh Xavér atya egyházi elnöke volt,
célul tűzte ki a kávai apátság dombján kápolna építését. Ez a terv és cél a második világháború után feledésbe merült,
Xavér atya viszont szívében továbbra is dédelgette a tervet. Szunyogh Xavér Ferenc atya (1895-1980) 1948-1961
között – a rend feloszlatása után – a Szent Szabina kápolna lelkipásztora volt, 1961-1963 között börtönben volt,
majd újra a Szabina kápolna melletti kis lakban élt 1980-ig, Pannonhalmára történt visszavonulásáig. Álma, hogy
szülei kis vagyonából vásárolt telkét a rendi közösség akkoron két fiatal tagjára, Korzenszky Richárd és Hirka Antal
atya nevére íratja, hogy valamikor lelkigyakorlatos ház, vagy a rendi fiataloknak Tanulmányi Ház épüljön. Ő tudatosította
látogatóiban a kávai apátság romjainak közelségét, a történeti folyamatosságot is.
TANULMÁNYI HÁZUNK RENDI JOGALKOTÁSUNK TÜKRÉBEN
A II. Vatikáni zsinat szellemében megújított statútumok – bár 1969-1970 között halvány remény sem volt tanulmányi
ház építésére – magát az elvet és egy majdani lehetőséget írja le, amikor így fogalmaz: „a növendékek megfelelő
nevelése érdekében a legfőbb elöljárónak a nagykáptalan meghallgatása után tanulmányi házról kell gondoskodnia.
Ez nálunk jelenleg a pannonhalmi főmonostor.
A legfőbb elöljáró a nagykáptalan hozzájárulásával szükség szerint más speciális házat is alapíthat (Stat. Gen. 21, 2,
22-23). A tanulmányi házban példaadó legyen a fegyelem.” 2
Az 1981. november 5-én, Pannonhalmán tartott rendi nagykáptalan – egy a káptalanra benyújtott javaslatra – hozza
az alábbi döntést:
A káptalan „felkéri Főapát urat, hogy lehetőség szerint mozgassa a tanulmányi ház ügyét. Ha közelebb talál megfelelő
házat, úgy ott, ha nem, akkor a Sabinát alakítsák ki ilyenné. Tudjuk, hogy ezzel együtt jár tevékeny prefektus
kinevezése, ami újabb nehézségeket jelent.” 3
Az 1996-ban jóváhagyott Konstitúció már feltételezi a meglévő állapotot, Tanulmányi Házunkat a Magyar Bencés
Kongregáció Pannonhalmi Főapátsága függő házaként sorolja fel, és ezt mondja vele kapcsolatban: „Különös gonddal
kell foglalkozni azokkal a növendékekkel, akik tanulmányaikat nem a Rend házában végzik. Ezek vakációjában a
megengedett pihenést össze kell egyeztetni a szerzetesélet elmélyültebb gyakorlatával és tanulmányozásával.” 4 „A
tanulmányi házon kívül csoportosan tanuló növendékeknek is mindig legyen prefektusuk. A nagyobb elöljáró a növendékek
tanulmányainak élére állítson tanulmányi felelőst (praefectus studiorum), akinek lehet segítője.” 5
20