2004 autumn - Pannonhalmi Főapátság

ántson, ha az ő ítélete alapján nélkülözzük azt, amit bőkezűségében kölcsön adott nekünk Egyáltalán
nem igazságtalan a hitelező, aki, ha nem határozott meg időt a visszaadásra, akkor követeli, amit
kölcsön adott, amikor akarja. Ugyanott találóan fűzi még hozzá: „Amint az Úrnak tetszett, úgy történt”.
Minthogy ugyanis ezen életben olyasmiket kell elszenvednünk, amiket nem akarunk, szükséges,
hogy akaratunk törekvéseit ahhoz igazítsuk, aki nem képes semmit sem igazságtalanul akarni. Hiszen
ha nem tetszik nekünk valami, nagy vigasztalásunkra szolgál, ha annak rendelkezéséből történik ellenünk,
akinek csakis igazságos dolog tetszik. Ha tehát tudjuk, hogy az Úrnak az igazságos dolgok tetszenek,
továbbá hogy nem szenvedhetünk semmit, csak ami az Úrnak tetszésére van, akkor igazságos
mind, amit elszenvedünk, és nagyon is igazságtalan, ha az igazságos szenvedés miatt morgolódunk.
Ám mivel hallottuk, hogy az erős imádkozó miképpen adta elő a maga részéről a bajokkal szembeni
tanítását, most halljuk, hogy imádsága végén miként dicséri áldva a Bírót. Következik:
„Legyen áldott az Úr neve.”
Íme, helyesnek tartja, hogy az Úr dicséretével fejezze be, hogy az ellenség ebből is lássa és büntetésként
legyőzetve szégyellje, hogy ő maga még a boldogságba teremtve is megátalkodott lett az Úrral
szemben, akinek az ember még megverve is dicsőítő himnuszt énekel. Figyeljük meg, hogy ellenségünk
annyi fegyvercsapással sújt minket, ahány kísértéssel gyötör. Mert bizony naponta csatasorba állunk,
naponta kapjuk a kísértések ránk hajított dárdáit. Ám mi is dárdákat hajítunk felé, amikor a bajoktól
átszegezve alázattal válaszolunk. Boldog Jób tehát megverve vagyonában esett kárral, megverve fiai
halálával, a fájdalom erejét a Teremtő dicséretére fordította mondván: „Az Úr adta, az Úr elvette,
amint az Úrnak tetszett, úgy történt. Legyen áldott az Úr neve”. A gőgös ellenséget alázattal megverte
és a kegyetlent türelemmel a földre terítette. Ne higgyük, hogy harcosunk csak kapott és nem adott
sebeket. A türelemnek ahány szavát adta vissza ugyanis megverve a Teremtő dicséretére, mintegy annyi
dárdát döfött az ellenség mellébe, és sokkal hegyesebbeket adott, mint amilyeneket kapott. Megtörve
ugyanis a földieket elveszítette, ám a megtöretést alázattal elviselve a mennyeieket megsokszorozta.
ford.: Barotai György Urbán OFM
A Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat ünnepi közgyűlése a Pannonhalmi Főapátság Könyvtárában
2