Full Book (Click here)

A Balaton helye Magyarország körzetbeosztásában
tervezési-statisztikai régiók, valamint a Balaton turisztikai régió kialakításakor
azok méreteit, ill. pontos határait. Egyáltalán beszélhetünk-e a természeti tájak
alapján való rendezhetőségről, lehatárolásról? Egy jellemző tény megkerülhetetlen
ugyanis, hogy napjainkban, a Balatont érintő megyei (és regionális) beosztás határai
egyáltalán nem esnek egybe a már említett nagy- és közép-, de még az ezek
részeit alkotó kistájak határaival sem. A Balaton-medencét ráadásul még át is vágják,
a dunántúli régiók és három – a turisztikai esetében négy – megye részesedik
belőle.
Tényként hozhatjuk azt is, hogy egy társadalmi-gazdasági rendszerben létrejövő
régió strukturálódása bizony nem feltétlenül a természeti környezettől függ, azaz
kialakulása/kialakítása nem alapszik szigorúan a természeti értékek figyelembevételén,
mint ahogy pl. az 1950-es megyerendezés vagy az ebben az időben induló
gazdasági körzetbeosztási tervek sem vette ezt figyelembe (TÓTH J. 2008). A mai
turisztikai szokások azonban éppen ennek ellenkezőjét mutatják, ugyanis ezen értékek
nélkül a turisztikai régió lehatárolásától eltekinthetnénk. Azaz, ha nem volna
Balaton, akkor Balaton turisztikai régió sem létezne, ami nem csak a tavat egyesíti,
de annak peremvidékét is ezen térbe helyezi. Ezt egyedül a – már korábban említett
– JATE Gazdaságföldrajzi Tanszék (ma SZTE TTIK) tervei vették figyelembe,
amelyek – ha nem is természetföldrajzi, de természeti alapokat érintve – a Balatont
és környezetét egy térszerkezeti egységbe, gazdasági körzetbe sorolták (TÓTH J.
2008). A természeti javak persze a mai tervezési-statisztikai régiókban jelen vannak,
ugyanis ez a természeti bázis az, ami az érintett megyék és régiók fejlettségét
valódi hozzáadott értékkel táplálják.
A nagy- és középtájak, ha nem is pontosan a mai megyék és gazdaságistatisztikai
régiók határaihoz illeszkednek, azokon belül mégis jellemző, jól elkülöníthető
természeti karakterisztikát adnak nekik. (A turisztikai régión belül mindezen,
most említésre kerülő adottságok egyszerre vannak jelen.)
A megyehatárokkal összhangban, a Közép-Dunántúl régió Balaton-vidéke külső
megjelenésében az északi Bakony-vidék és kis részben keleten a Mezőföld jellegzetességeit
viseli magán. A két középtáj égtájak szerint jól elhatárolható a régión
belül, ami így a Balaton turisztikai régió északi és keleti részének látnivalóit is
adja. Az északi partvidék példaértékű vulkanikus formakincsei (mint az egykori
tanúhegyek pl. Badacsony, Szent György-hegy), az ezek közé ékelődő kismedencék,
az értékes ásvány- és gyógyvízforrásban gazdag területek, valamint az erre
épülő tájjellegű gazdasági ágazatok (mint például a szőlőtermesztés és borkészítés),
az északra jellemző természeti értékek, amelyek mind gazdasági hasznot generálnak
Veszprém (kisrészt Fejér) megyének, így a tervezési-statisztikai-, valamint a
turisztikai régiónak egyaránt. Lehatárolásuk ennél fogva spontánnak tetsző, ami jól
kiegészül a társadalmi-gazdasági lehetőségekkel. A Mezőföld egyfajta átmenetként
írható le, ami belesimul a Dél-Dunántúl dombvidékébe és hegyeinek lankáiba.
A Balaton déli partvidéke lényegében – a Nagyberek kistáj mellett – a Belső- és
Külső-Somogy északi pereméhez kapcsolódik. Ez a két középtáj adja meg a Dél-
Dunántúl régió Balaton-vidékének karakterisztikáját, az ún. „Déli-partot”. Somogy
47