Full Book (Click here)

Erdősi Ferenc
3. A vontatottan meginduló Balaton-hajózás szerepkörének változása
Miközben a Dunán és mellékfolyóin – nem kis részben Széchenyi István kezdeményezésére
– a kapitalizálódó, piacra termelő gazdaság hirtelen megnövekedett teheráru
(főként gabona és építőanyag) szállítási és személyközlekedési igényei által
kikényszerítve a 19. század második felében már hatalmas méreteket öltött az egy
ideig a vasutakkal is versenyezni képes gőzhajózás, a Balatonon rendkívül vonatottan,
csak több évtizedes fáziskéséssel indult meg az érdemi géperejű közforgalmi
hajózás. E késés nem valamiféle helyi hanyagság következménye, hanem a „Magyar
Tenger” gazdasági/települési környezetének jellegzetességeire vezethető viszsza:
• a teheráru-szállítási igények a déli és északi part között igencsak szerény méretűek
voltak, és mind a Balaton-felvidéki, Tapolca környéki bort, mind a
déli oldalon vasút- és útépítésre szolgáló hegyvidéki kőanyagot egyszerűbb
volt a téli jégtakarón szekerekkel áthozni („háztól-házig” logisztikával), mint
többszörös átrakással. Ezért a Balatonon apró gőzhajókkal vontatott teherszállító
uszályok csak ritkán jutottak feladathoz (igazából utoljára a két világháború
között és az 1940-es évek újjáépítési időszakában, amikor még a
badacsonyi bazalt képezte a meghatározó szállítmányt).
• A Balaton-part a nyári idényben sokszázezer vendéget fogadó üdülőövezetté
lényegében a 20. században vált. A 19. században a kevés villatulajdonos és
a helyi lakosság inkább csak a távolabbra utazása során igényelte az átkelést
(pl. akik a tapolcai vasútvonalat akarták elérni a déli partról (a Nyugat-
Dunántúlra tartva) a part menti nagy kerülőt kiiktatva.
• A balatoni hajózással szembeni igények irányok szerint különböztek
• a tó hosszában 1909-től (a tapolcai vonal megnyitásától) kizárólag kirándulási,
szabadidő-eltöltései célból szállt a meglehetősen kevés utas hajóra. (Badacsonyban
kikötve a borkóstolás élvezetéről sem lemondva, mivel vasúton
egyharmad annyi idő sem kellett a két parton a közlekedéshez, mint hajóval.)
• A tavat keresztirányban áthajózók között a kirándulók csak az 1920-as évektől
lettek többen, mint a látogatási, üzleti, gyógykezelési vagy továbbutazási
célból utazók.
4. A balatoni hajózás kezdetei
Még a 18. században a latifundiumon belül Fenékpuszta és Vörs között, a
19. század elején pedig Vörs és az ugyancsak somogyi Bottyán puszta, majd Balatonszentgyörgy
között közlekedtek kicsiny teherkomphajók. A 19. század első
felében 8–10 főre méretezett dereglyékkel, nagy csónakokkal szállították át alkalomszerűen
a révészek a túlsó partra az utasokat. Legtöbb utasa a Tihanyi-szoroson
szolgáltató révnek volt, de a jelentősebbek közé tartozott a boglár–fülöpi rév is.
70