Full Book (Click here)

Balaton és a természetvédelem
Megkerestem továbbá az összes, e kérdésben érdekelt egyesületeket, hogy szíves
közreműködésükön és elém terjesztendő javaslataikon kívül tagjaikat a t. törvényhatóság
munkájának támogatására szintén felkérjék.
Végül nem hagyhatom felemlítés nélkül, hogy az eljárás sikerét előmozdítaná,
ha a t. törvényhatóság kebeléből egy bizottságot alakítana, mely a természeti emlékek
összeírásának irányt szabna, az összeirt emlékeket elbírálná és amely a természeti
emlékek fenntartása érdekében a t. törvényhatóság részéről elém terjesztendő
javaslatok tervét egybeállítani lenne hivatva.
Budapest, 1909. évi április hó 14-én.
Darányi s. k.”
Felszólításának eredményeként – egyebek mellett – 147 „tudományosan is érdekes
geológiai alakulás” megőrzésére, fenntartására érkezett javaslat. A természet
értékei és azok megóvása iránt érzékeny miniszter lehetővé tette birtokvásárlási
akciók megszervezését, kiemelkedő természeti értékek állami tulajdonba vételét. A
természetvédelem gondolatának népszerűsítését szolgálta a 26.120/1906. VKM
rendelettel bevezetett Madarak és Fák Napja.
Darányi 1913-ban a „természeti ritkaságok és szépségek védelme, gondozása.
Nemzeti park” címen – sok késői utóddal szemben - az élő és az élettelen világ
védelmének elválaszthatatlan voltáról is értekezett.
KAÁN KÁROLY (1867–1940) természetvédelmi és szakírói munkásságának
alapműve 1931-ben jelent meg. Hasznos és bölcs gondolatai sorából a magyar táj
tönkretételének időszakában a természeti tájakra vonatkozó, sajnálatosan időt álló
gondolatait idézzük:
„Magyarországon a szebb természeti tájak védelme tekintetében a legutóbbi
időkig alig történt valami. Elődeink hibája is, de a mai generáció mulasztása is,
hogy még kellő időben közvetlen törvényhozási úton nem gondoskodott a természeti
táj védelméről.
Annak, hogy nálunk nem sok gondot fordítottak eddig a tájkép védelmére, magyarázatát
abban véljük megtalálni, hogy az alkotmány visszaállítása után a közgazdasági
élet kifejlesztésének és felvirágoztatásának legjobb szándékú, de nem
mindig helyesen alkalmazott jelszavai elnémítottak sok olyan kifogást, mely a társadalomnak
egyes, az otthoni tájat kedvelő, jó ízlésű tagjaiban, a tájképet rontó
erdőpusztítások, kőfejtések stb. miatt az út vagy vasútvonalaknak a tájképre kedvezőtlen
kihatású vezetése folytán, vagy hasonló egyebek okán támadt.
Végül is – úgy mondották – nem lehet az erdőtarolást csak azért megakadályozni,
mert romlik a táj képe, mikor újraültetéssel idők múltán ez a kép úgyis megint
visszaáll és amikor az erdőtarolással és a fuvarozással a nép keresetre talál. Nem
lehet az utak mentén álló, tájképileg is bármilyen kedves öreg sorfák kivágásán
fennakadnunk, mert elvégre mégis csak elsőrendű érdek, hogy az utak dágványai
mielőbb kiszáradjanak. Nem lehet megakadályoznunk a kőbányanyitást ott, ahol
közelben a legjobb követ találják, ha azt akarjuk, hogy rossz utaink megjavuljanak.
57