Cassandra Clare - Könyvmolyképző

Mrs. Dark mogorván válaszolt. – Nem voltam benne biztos, hogy
kibírja. Te is emlékszel, mi történt az Adams nővel.
Tessának egyből leesett, miről beszélnek. Hetekkel ezelőtt egy
olyan nővé változott át, akivel egy szívlövés végzett; vér folyt végig
a ruháján, és azonnal visszaváltozott. Hisztérikusan visított, amíg
a nővérek meg nem mutatták neki, hogy ő maga sértetlen maradt.
– Azóta csodásan halad, nem gondolod, húgom? – kérdezte Mrs.
Black. – Ahhoz képest, hogy mivel kellett dolgoznunk az elején…
még azt sem tudta, kicsoda valójában.
– Igen, valódi formázatlan agyag volt – értett egyet Mrs. Dark. –
Igazi csodát tettünk. Elképzelhetetlennek tartom, hogy a Magiszter
ne legyen elégedett.
Mrs. Black felszisszent. – Ez azt jelenti… Gondolod, hogy itt az
idő?
– Ó, ahogy mondod, drága nővérem. Készen áll, efelől semmi
kétség. Ideje, hogy a mi Theresánk találkozzon a mesterével. – Mrs.
Dark hangjában némi dicsekvés csendült. Annyira kellemetlenül
hangzott, hogy Tessa még így kábán is felkapta a fejét. Miről beszélnek?
Ki az a Magiszter? Félig lehunyt szemhéja alól leste, ahogy Mrs.
Dark megrántja a Mirandát hívó csengő selyemzsinórját. A cseléd
hamarosan megjelenik, és visszakíséri a szobájába. Úgy tűnt, mára
vége a leckének.
– Talán holnap – mondta Mrs. Black. – Vagy akár ma este. Ha
megüzenjük a Magiszternek, hogy Theresa készen áll, biztos vagyok
benne, hogy késlekedés nélkül idesiet.
Mrs. Dark kilépett az íróasztal mögül, és kuncogni kezdett. –
Megértem, hogy alig várod a fizetséget a munkánkért, drága nővérem.
De nem elég, hogy Theresa egyszerűen készen áll. Mutatnia is
kell valamit azon kívül, hogy képes tenni a dolgát. Egyetértesz?
• 30 •