Cassandra Clare - Könyvmolyképző

– Megtettük, amit tudtunk, hogy felkészítsük a Magiszter számára
– sóhajtott fel Mrs. Black. – Kár, hogy minden képessége ellenére
ilyen ócska alapanyaggal kellett dolgoznunk. Álnok kis bitang
ez!
– Ahogy mondod – bólintott a húga. – Nyilván ő is tisztában van
vele, mi történik a bátyjával, ha még egyszer megpróbál szembeszállni
velünk. Ezúttal talán engedékenyek leszünk, legközelebb viszont…
– A fogai között szűrte a szavakat, és Tessa hátán égnek állt
a szőr a hangjától. – Nathaniel nem lesz ilyen szerencsés.
Tessa nem bírta tovább; tudta, hogy meg sem kéne szólalnia, hiszen
azzal is csak a Nővérek malmára hajtja a vizet, de képtelen volt
türtőztetni magát. – Ha elmondanák, ki az a Magiszter, és mit akar
tőlem…
– Feleségül akar venni, te félnótás. – Mrs. Black végzett a kötéllel,
és hátralépett, hogy felmérje munkája eredményét. – Mindent meg
akar adni neked.
– De miért pont én kellek neki? – suttogta Tessa. – Miért én?
– A képességed miatt – felelte Mrs. Dark. – Amiatt, aki vagy, és
amiatt, amit tenni tudsz. Amiatt, amire megtanítottunk. Hálásnak
kellene lenned nekünk.
– De a bátyám… – Tessa szemét könnyek égették. Nem fogok sírni,
nem fogok sírni, nem fogok sírni – mondogatta magának. – Azt
ígérték, hogy ha megteszek mindent, amit kérnek, elengedik…
– Miután feleségül mentél a Magiszterhez, minden kérésedet teljesíteni
fogja. – Mrs. Black hangjában nyoma sem volt bűntudatnak
vagy bármiféle más érzelemnek.
Mrs. Dark elnevette magát. – Tudom, mire gondol. Azt hiszi,
hogy ha a Magiszter minden kérését teljesíteni fogja, akkor megölethet
bennünket.
• 37 •