Cassandra Clare - Könyvmolyképző

Black mosolyogva figyelte Tessát. – Talán ha kivágjuk a szádból,
megtanulod végre, mi az a jó modor.
Elindult Tessa felé – csakhogy Will leugrott az asztalról, és közöttük
termett. – Malik! – kiáltotta, és a jégcsapra emlékeztető penge
felragyogott a kezében.
– Állj félre az utamból, nephilim harcos! – utasította Mrs. Black.
– És vidd magaddal a szeráfpengédet is! Ez nem a te csatád!
– Ebben téved. – Will összehúzta a szemét. – Hallottam ezt-azt
magukról, asszonyom. Úgy terjednek a hírek az Alvilágban, mint
egy mérgező vizű, fekete folyó. Állítólag tisztes összeget fizetnek az
emberi holttestekért, és nem kérdezik, hogyan haltak meg.
– Ilyen hűhót néhány mondén miatt. – Mrs. Dark felnevetett,
a nővére mellé lépett. Will ragyogó kardját maga előtt tartva Tessa
meg a két nő között állt. – Nincs dolgunk veled, árnyvadász, hacsak
te nem akarod, hogy legyen! Behatoltál a területünkre, amivel
megszegted a Szövetség Törvényét. Feljelenthetnénk a Klávénál…
– A Klávé valóban nem nézi jó szemmel a birtokháborítást, de
különös mód még inkább ferde szemmel néznek arra, aki embereket
fejez le és nyúz meg. Van egy ilyen heppjük – magyarázta Will.
– Embereket? – vicsorodott el Mrs. Dark. – Mondénokat. Téged
sem érdekelnek jobban, mint bennünket. – Ezzel Tessára pillantott.
– Elmondta neked, micsoda valójában? Nem ember…
– Ezt épp maga mondja – szólt reszkető hangon Tessa.
– De a lány elmondta neked, kicsoda ő? – kérdezte Mrs. Black
Willtől. – Hogy milyen képessége van?
– Ha tippelni akarnék – felelte Will –, azt mondanám, a Magiszterrel
van kapcsolatban a dolog.
• 51 •