Cassandra Clare - Könyvmolyképző

Tessa valamelyest tartott tőle, hogy a fiú valami idióta megjegyzéssel
válaszol, de az csak kíváncsian pillantott rá. – Soha nem is hallottam
a bátyjáról – közölte, Tessa pedig máris érezte a csalódottság
tompa szorítását a szívében. Végig biztos volt benne, hogy nem Nate
küldte a fiút – akkor tudta volna a nevét, igaz? –, de így is fájt. – És
tíz perccel ezelőttig magáról sem hallottam, Miss Gray. Közel két
hónapja követem egy halott lány nyomát. Megölték, hagyták elvérezni
egy sikátorban. Menekült… valami elől. – A folyosó elágazott,
és egy pillanatnyi megtorpanás után Will balra indult tovább. – Egy
véres tőr hevert mellette. Két egymás farkába harapó kígyót ábrázolt.
Tessa megdöbbent. Hagyták elvérezni egy sikátorban. Egy tőr hevert
mellette. Ez csakis Emma lehetett. – Ugyanezt a szimbólumot láttam
a Sötét Nővérek kocsiján is… Így hívom Mrs. Darkot és Mrs.
Blacket…
– Nem csak maga hívja így őket. Az összes többi alvilági is – közölte
Will. – Akkor tudtam meg, amikor a szimbólum után nyomoztam.
Legalább száz alvilági kocsmába elcipeltem azt a tőrt, hátha felismeri
valaki. Még jutalmat is felajánlottam az információért cserébe.
Végül a Sötét Nővérek neve ütötte meg a fülemet.
– Alvilági? – visszhangozta csodálkozva Tessa. – Ez valami londoni
kerület?
– Nem érdekes – felelte Will. – Most éppen azzal dicsekszem,
hogy milyen ügyesen nyomoztam, és jó lenne, ha nem szakítana félbe.
Hol tartottam?
– A tőrnél… – Tessa elhallgatott, ahogy egy ismerős magas hang
visszhangzott végig a folyosón.
– Theresaaaaa! – Mrs. Dark volt az. A hangja, mint a gomolygó
füst, betöltötte a szűk teret. – Theresaaaa, merre vagy?
• 47 •