Cassandra Clare - Könyvmolyképző

Koncentrált, akarta az átváltozást. Mi a neved? Emma. Emma
Bayliss…
Az átváltozás olyan volt, mintha egy vonat robogott volna át rajta,
és kiszorította volna belőle a szuszt – átformálta a bőrét, átalakította
a csontjait. Tessa elfojtotta a kiáltását, a háta ívbe hajlott…
Megtörtént. A lány hunyorogva a plafonra meredt, aztán oldalt
pillantott megkötözött csuklójára. Emma vékony, törékeny kezét
látta, körülötte a lazán lógó kötéllel. Diadalmasan kiszabadította
magát, felült, majd megdörzsölte a vörösen égő horzsolásokat a bőrén.
A bokája még mindig meg volt kötözve. Előrehajolt, és ujjaival
gyorsan nekiesett a csomóknak. Mint kiderült, Mrs. Black úgy tudott
csomót kötni, akár egy tengerész. Mire megszabadult a kötéltől,
és talpra ugrott, Tessa ujjai sajogtak és véresek voltak.
Emma haja olyan finom és vékony szálú volt, hogy kiszabadult a
Tessa saját tincseit tartó csatból. A lány türelmetlenül lökte hátra a
haját a válla mögé, és megrázta magát, hogy kiszabaduljon Emma
testéből. Az átváltozásnak egy szemvillanás alatt vége lett, és máris
megint az ismerős vastag hajszálak siklottak Tessa ujjai között. A lány
vetett egy pillantást a tükörbe, és nyugtázta, hogy Emma Bayliss eltűnt,
ő pedig ismét önmaga lett.
Hangot hallott a háta mögül, és megpördült a tengelye körül. A kilincs
lassan megmozdult, mintha valaki kívülről próbálná meg kinyitni
az ajtót, de meg kéne küzdenie vele.
Mrs. Dark – gondolta a lány. Visszajött, hogy véresre korbácsolja.
Visszajött, hogy elvigye a Magiszterhez. Tessa átsietett a szobán, felkapta
a porcelánkancsót a mosdóállványról, úgy megmarkolta, hogy
belefehéredtek az ujjai, és az ajtó mellé osont.
• 40 •