KeresztezésA biológusprofesszor egy konferenciánszenzációs bejelentést tesz:– Sikerült kereszteznem a postagalambota papagájjal.– És az mire jó? – kérdezi az egyik résztvevő.– Élőszóban tudja átadni az üzeneteket.Szeptemberben történt– Tanító bácsi, tessék engem hazaengedni,nagyon rosszul érzem magam!– Hol, kisfiam?– Hát itt, az iskolában!BiológiaóránA tanító megkérdi:– Ki tudná megmondani, hogy az aranyhalmicsoda?Pistike azonnal jelentkezik:– Én tudom! Egy meggazdagodott szardínia.Igazmondásból jeles!A tanító néni megkérdezi az egyik kislányt:– Marika, mit fogsz csinálni, ha olyannagy leszel, mint én?– Fogyókúrázni!Apai büszkeségKét apa beszélget:– Az én fiam biztos tudós lesz, most is kitűnőlett a bizonyítványa!– Az én fiam meg hős lesz, már most isnagyon bátor.– Hogyhogy?– Na hallod, aki ilyen bizonyítvánnyalhaza mer jönni!A mindenesKét gyerek bandukol hazafelé az iskolából.– Lejössz játszani?– Nem mehetek, krumplit kell pucolnomaz ebédhez.– És ebéd után?– El kell mosogatnom.– És utána?– Segítek anyunak takarítani.– De csórók vagytok! Miért nem alkalmaztokegy nagymamát?VálasztásA tanító néni elviszi első osztályosait azállatkertbe.– Na, gyerekek, ismeritek ezt a hosszúlábú, hosszú csőrű madarat? Azt is elárulom,hogy ő hozza a kisbabát...Juli a szomszédjával tanakodik:– Vágjuk rá, hogy gólya, vagy világosítsukfel az öreglányt?Nem hallotta– Jó reggelt, szomszéd! Milyen vörös aszeme!– Jaj, ne is mondja, nem aludtam az éjjelegy percet sem. Valami szörnyen búgott aházban. Maga nem hallotta?– Én nem hallottam semmit, mert egészéjjel porszívóztam.RezsiKovács bemegy a főnökéhez, fizetésemeléstakar kérni. Azt mondja az igazgatónak:– Főnök úr, beláthatja, hogy ennyi pénzbőlnem nagyon ugrálhat az ember.– Nos, ne felejtse el, hogy magát könyvelőnekvettem fel, nem szöcskének!Hiánygazdaság– Ezek a most ideköltözött szomszédokse nagyon dúskálnak a földi javakban! – mesélia feleség a hazatérő férjnek.– Miből gondolod?– Mindennap átmegyek hozzájuk valamitkölcsönkérni, és mindig azt mondják,hogy nincs.Madárnak nézikEgy férfi reklamál a kisállat-kereskedőnél:– Tegnap maga eladott a feleségemnekegy papagájt, amelyik állítólag beszél. De amadár meg se mukkan.– Egy kukkot se mondott?– Semmit!– Nézze, kérem. Az a papagáj még csaktízéves, a maga felesége meg legalább ötven.Biztosan nincs közös témájuk.VadállatiAz állatkertben az egyik gondozó másnaposanérkezik reggel a munkába. Az igazgatóelkapja:– Nem szégyelli magát, maga részegesdisznó! Tudja, mit csinált tegnap? Nyitvahagyta az oroszlán ketrecét!– Na és? Ki akar egy oroszlánt ellopni?Szíveslátás– Tessék, vegyetek még ebből a meggyesrétesből! – kínálgatja vendégeit a háziasszony.– Köszönöm – szabadkozik egyikük –, énmár hatot megettem.– Volt az nyolc is, de ki számolja?Jó Pajtás17– Kapcsolj át, hátha az egyesen jobb időt mondanak!– Nézni is rossz ilyen benzinárak mellett!
ANNAAugusztus 14-ike volt: csodálatos nyárinap. Forró és fényes.Vizy már átugrott a Polgári Kaszinóbafeketézni. Felesége egyedül merengett arizsfelfújt romjai előtt.Amint félretolta tányérját, meglepődvevette észre, hogy a tányér alatt néhány rizsszembújt meg.Villája hegyével megolvasta. Hét szemrizs volt. Megolvasta többször. Mindig hétszem volt.Miként került oda? Nem értette. Arra határozottanemlékezett, hogy nem ő szórtael, hiszen tányérját egész ebéd alatt nemmozdította el.A szám gondolkozóba ejtette. Miért épphét?Minden jelent valamit. A legkisebb jelekkelis izennek nekünk, onnan túlról, kisjelekkel nagy dolgokat. Ő, aki a spiritisztaüléseken gyakran látta kislánya szellemét, shallotta hangját, de hányszor, egészen tisztán,nem kételkedhetett ebben.Nyelvére tette a három szem labdacsot,egy pohár nagyon vizes bort ivott rá, ésazon tűnődött, vajon mi lehet az a jó hír,melyet a hét rizsszem jelez, mikor halkankoppant az ajtó, s mielőtt válaszolhatottvolna, hogy szabad, az ajtónyíláson bekandikáltFicsor feje.– Szabad? Itt vagyunk, méltóságos asszonyom.– Kicsoda?– Az Anna. Bejöhetünk?– Azonnal. Várjon.A fej visszahúzódott, az ajtó becsukódott.Vizyné megkapaszkodott az asztal sarkába,az események véletlen, gyors torlódásátólmajdnem elszédült.Ezen a napon mezítláb volt, papucsban,abban a régi, lila pongyolájában, melybena kommün idején szokott kijárni az utcára,hogy proletárasszonynak tekintsék.Szekrénye előtt magára kapta fehérpongyoláját, pezsgőszín harisnyáját, barnafélcipőjét. Ruhatárából gyorsan szedegetteezeket, mint színésznő, akinek nemsokárajelenése lesz. Még a tükörben is megnéztemagát. Arca fáradt volt, törődött. Mosolygotta tükörképre, mosolyát erőltetettnekvélte, kissé elkomolyodott, megkerestea két kifejezés között a középutat. BőrétKosztolányi DezsőÉdes Anna(Részlet)könnyedén érintette a rizsporos pamaccsal.Az utolsó pillanatban fölcsatolta aranykarperecét.Lábujjhegyen suhant vissza az ebédlőbe.A díványon az ura otthoni kabátja hevertkifordított ujjal.Ezt összehajtogatta. Ezenkívül is bántottaegy és más: hogy az abrosz csak háromnegyedrészttakarja az asztalt, hogy a zsírostányérok még ott maradtak a középen arizsfelfújt mellett, meg hogy a porcukorszelencéna legyek dőzsöltek. Szeretett volnaegy kis rendet teremteni. De erre már nemmaradt idő. Attól tartott, hogyha sokáigkéslekedik, Katica lebeszéli.Csak az abrosz csücskét ráncigálta lejjebb,csak bedugaszolta a borosüveget azalumíniummal futtatott parafadugóval, sleült előbbi helyére, az ajtóval szemben,felkönyökölt, mintha már régóta ülne itt ésgondolkoznék arról, amiről az úriasszonyokebéd után általában gondolkozni szoktak.Fojtott hangon szólt:– Lehet.Ficsor lépett be.Utána – két másodpercig, három másodpercig,négy másodpercig – senki.– Nos? – mondta, s már azt hitte, hogyismét becsapták.– Itt van – nyugtatta a házmester –, itt van.És ekkor belépett a lány is.Az nyílegyenesen hozzásietett, lekuporodott,kezet csókolt, oly természetesen és gyakorlattal,mintha évek óta ismerte volna.Kedves OlvasóTanulók!Kosztolányi Dezső írásművészetenem ismeretlen előttetek, nemcsak azért,mert az általános iskolai irodalmi tananyagfontos részét képezik költeményeiés prózai alkotásai, s mert a Gyöngyhalászis többször közölte műveit – de vidékünk,Szabadka szülötte. E városbankerül megrendezésre minden tavasszala Kosztolányi Dezső Irodalmi Napok; tanácskozásokkal,irodalmi beszélgetésekkel,író-olvasó találkozókkal és irodalmipályázatokkal egybekötve.Édes Anna című regénye 1926-banlátott napvilágot; főszereplője Anna, avidékről városba kerülő cselédlány, akiszociális helyzeténél, kiszolgáltatottságánálfogva rengeteg megaláztatásonmegy keresztül, mígnem végső elkeseredésébengyilkosságot követ el.Figyeljétek meg, miként zajlik a gazdaasszonyávaltörténő első találkozása!Hogyan bánik Vizyné Annával? Írjátokmeg véleményeteket!Jó olvasást, elemzést!Bence ErikaVizyné nem mindjárt vonta vissza kezét:általában szerette, ha kezet csókolnak neki,élvezte bőrén a nedves, emberi szájakat.Ficsor valami utasítást adott a lánynak,de hogy mit, azt Vizyné már nem hallotta.Nem hallotta, nem hallhatta, mert a vérerős lökéssel fejébe tódult, két füle körülzúgott, s egész lelkével a lányt figyelte, akiközben visszament az ajtó mellé, és megállt,kezében a tiszta zsebkendőbe bugyoláltcselédkönyvvel, hajadonfőtt, szemét aföldre sütve.Vizyné lorgnonját rászögezte: az arcáncsalódás, meghökkenés, ámulat tükröződött.– Ez az? – szólt rámutatva.– Ez, méltóságos asszonyom – erősítetteFicsor, nem értvén a kérdést. – Az Anna, azAnna. Talán nem megfelelő? – és fejét oldaltbillentve a méltósága felé sandított.– De – válaszolta Vizyné, még tétován,még mindig álmélkodva. – Szóval ez az...Nem, mégsem volt az.Legalább ő az Árok utcában, akkor estefelémás valakit látott. Az a nő, aki a fiúcskaután szaladt, magasabb volt ennél, sokkalmagasabb, sokkal izmosabb, az arca sárgásbarnas a haja fekete, a szemöldöke is fekete,szénfekete. Erre határozottan emlékezett.Egyszerű félreértésről lehetett szó. Bizonyáraösszetévesztette valakivel, talánBartos sógornőjével, akiről egyszer-másszorhallott is Ficsortól.Jó Pajtás18