Jó Pajtás - TippNet

A szamárfülű királyfiEgyszer volt egy király, aki nagyon búsult,mert nem volt gyereke; elhívatotthát három tündért, és megkérte őket,gondoskodjanak róla, hogy a királynénakfia szülessen. A tündérek megígérték a királynak,hogy teljesítik a kívánságát, és aztis tudtára adták, hogy ők is ott lesznek a kiskirályfi születésénél.Kilenc hónap múlva a királyi párnak csakugyanfia született, s a tündérek felruháztáka kis királyfit adományaikkal.Az első tündér így szólt:– Légy te a világ legszebb királyfija!A második tündér így szólt:– Légy erényes és okos, ha megnősz!A harmadik tündér pedig ezt mondta:– Nőjön két szamárfüled!S azzal a három tündér odábbállt, a kiskirályfinak pedig nemsokára szamárfülenőtt. A király rögtön megparancsolta, hogykészítsenek egy sapkát, amit majd a királyfifejére húznak, hogy eltakarják vele a szamárfüleit.A sapkát elkészítették, fejére húztáka királyfinak, az apja elrendelte, hogyezt a sapkát mindig viselnie kell.Telt-múlt az idő, s a kis királyfi egyre szépült,napról napra szebb lett, s az udvarnálsenki sem tudta, hogy szamárfüle van. Lassacskánfelcseperedett, s amikor olyan időslett, hogy kisarjadt szakálla, és borotválásralett volna szüksége, a király magához hívattaaz udvari borbélyt, és így szólt hozzá:– Meg kell borotválnod a királyfit, de haelárulod bárkinek is, hogy szamárfüle van,akkor a halál fia vagy.A borbély nagyon szerette volna elmesélni,hogy mit látott, amikor akirályfit borotválta; de hát a haláltólmégiscsak félt, s inkább hallgatott.Egy szép nap aztánelment gyónni, és így szólta gyóntatójához:– Tudok egy titkot, amitmeg kell őriznem, de ha senkineksem mondhatom el, hát belehalok,ha pedig elárulom, akkormegöl a király. Mit tegyek, atyám,adj tanácsot!A gyóntatóatya így felelt:– Eredj ki, fiam, a völgybe, ássegy lyukat a földbe, s mondd el a titkodata lyuknak; mondd el annyiszor,amíg azt nem érzed, hogy megkönynyebbültél,s nem nyomja már a lelkedet; aztántemesd be megint a lyukat.A borbély megfogadta a jó tanácsot. Kimenta völgybe, ásott egy lyukat, elmondtaa lyuknak a titkát, s addig-addig ismételte,amíg meg nem szabadult a terhétől, aztánújra betemette a lyukat, és hazament megkönnyebbülten.Azon a helyen, ahol a borbély a lyukatásta, nemsokára nőtt egy nádszál. A pásztorokegyszer arrafelé hajtották el a nyájukat,s ahogy meglátták a nádszálat, levágták, ésfurulyákat faragtak belőle maguknak. Amikorjátszani kezdtek a furulyájukon, a furulyamegszólalt, és azt mondta:– Szamárfülű a királyfi.– Ez a hír lassacskán elterjedt az egész városban,s amikor a király is megtudta, megparancsolta,hogy vezessék elébe az egyikpásztort. Fel is hozták az egyik pásztort akirály udvarába, s a király azt mondta neki:– Fújj bele a furulyádba!A pásztor belefújt, a furulya pedig megszólalt,ugyanolyan hangon, ugyanarra adallamra:– Szamárfülű a királyfi.A király elkérte a pásztortól a furulyát,hogy maga is megpróbálja. Belefújt. – Szamárfülűa királyfi – mondta a furulya.Akárhányszor próbálta is a király, a furulyamindig csak ezt mondta, csak ezt azegy nótát fújta. A király magához hívattamegint a tündéreket, és megkérte őket,hogy tüntessék el a királyfi szamárfüleit.A három tündér megérkezett, összehívattaaz egész udvart, s megparancsolta akirályfinak, ott mindnyájuk előtt, hogy vegyele a sapkáját.A királyfimegijedt, szabódott,tiltakozott.– Nem szabad levennem soha asapkámat – mondta.– Vedd le a sapkádat – mondták atündérek.Mikor aztán a királyfi végül mégisrászánta magát, és levette a sapkáját,a király, a királyné és maga a királyfi isboldogan látta, hogy nincs is neki szamárfüle.– Ettől a naptól fogva a pásztorok nádszálbólfaragott furulyái soha többé nemfújták azt, hogy szamárfülű a királyfi.Spanyol népmeseOttlik Géza átdolgozásaIllusztráció: Faltisz AlexandraJó Pajtás26