Jó Pajtás - TippNet

A tavaszzsongásaHermelinBíbicApettyes gőték néha már február végénelőbújnak, és nyomban a vízbe mennek.Kedvelik a vízinövényekkel dúsan benőttvizeket, de az ócsai turjánvidéken azokbana tiszta vizű, nagy kiöntésekben is rendszeresenlátom őket, melyekben legfeljebb a levegő vízalá került fűszálai ringatóznak. Ilyen helyeken jólmegfigyelhető a csipkés szélű, magas háttarajúhímek udvarlása. De mérhetjük azt is, hogy ilyenidőközönként érkeznek az állatok a vízfelszínrelevegőért, és hogyan változik ez az időjárás, a vízmagasságvagy más külső körülmény hatására.Aki ezekben a hetekben gyakran látogatja azerdőszéli víziállásokat, a Tisza menti kubikgödrökvagy a lassú folyású vizesárkok környékét, gyakrantalálkozhat a víz felé igyekvő, egyébként éjszakaiéletmódú barna varangyokkal. A hímek jóval többenvannak, és a felszínen úszva izgatottan várják,hogy egy-egy náluk jóval termetesebb, petékkelteli nőstény is érkezzen a vízhez. Ekkor mindenirányból feléje úsznak a jövevények, és néha mulatságos,de a békák szempontjából olykor végzetestömegjelenetek játszódnak le a parton vagy asekély vízben. A hímek ugyanis a nőstényre próbálnakkapaszkodni, nyomják, taszítják egymást,közben jellegzetes unkogó hangokat hallatnak.Nemegyszer előfordult már, hogy nagy igyekezetükbena vízbe fojtották a nőstényt, amely a tolongásbannem tudott a felszínre jutni, hogy levegőtszippantson.Ha aztán egy hím egyedül marad a nősténnyel,átkarolja párját, és ilyen testhelyzetben termékenyítimeg a kocsonyás zsinórban kibocsátott petéket.Az általában 3–5 méter hosszú petezsinórban,amelyet a béka a vízinövények szárára vagy nádszálakratekerget, két-négy sorban helyezkednekel a peték, számuk három- és nyolcezer közöttváltozik. A kikelt lárvák csapatosan mozognak.Napsütéses időben a felszín közelében fűszálakonkapaszkodnak, de ha föléjük hajolunk, valamennyiena fenékre menekülnek. A legelők felettpacsirták énekelnek, jajgató bíbicek csaponganak,és egy búbosbanka úgy repül az öreg fűzfák között,mint valami óriási, tarka, trópusi pillangó. Eza felmereszthető bóbitával ékes, gyönyörű madárnálunk szerencsére még gyakori, de Nyugat-Európábanmár erősen megcsappant az egyedszáma.A legelőkön álló vagy a folyókat kísérő öreg fűzfáküregeiben és a gyümölcsfák kikorhadt odúibankölt, de megtelepszik a tanyák, hodályok zugaibanis. Fészket nem épít, tojásait az aljzatra rakja. A márnagyobbacska fiókák sajátos módon védekeznekaz odúba behatolni igyekvő ellenséggel szemben.Ha macska, görény vagy emberi kéz jelenik meg abejáratnál, a fenekükkel fordulnak feléje, és bűzösváladékot fröcskölnek rá. A búbosbanka odújánaksajátos illata van, innen a madár népies neve: büdösbanka.Érdemes megfigyelni a madarat táplálkozásközben is. Gyors léptekkel szaladgál a talajon,miközben hosszú, vékony, kissé előrehajló csőrévelszurkálja a földet maga előtt. Ha nagyobbzsákmányra, például lótetűre bukkan, amelyetnem képes nyomban kihúzni a rejtekéből, csőrét aföldben tartva néhányszor körbeszalad, és ezutánmajdnem mindig sikerül kirántania a földből azeleségét. Madarunk táplálékszerzését nehezíti atrágyázás miatt sűrűsödő növényzet, ugyanis eltűnnekazok a nyílt, napsütötte részek, amelyekrea rovaroknak szükségük van, és ahol a búbosbankais előszeretettel vadászik. Nem véletlen, hogygyakran látjuk a mezei utakon vagy azoknak a gyérnövényzetű szélein keresgélni. A nyílt mezők, rétekés legelők jellemző madarai a varjak és a szarka.Bizonyára kevesen tudják, hogy ezek az általábankárosnak kikiáltott madarak milyen fontosaktermészetvédelmi szempontból. Fészkeikben költugyanis a vörös és a kék vércse, de az erdei fülesbagolyis szívesen foglalja el a varjak és szarkák elhagyottotthonát. A fokozottan védett kék vércsékBúbosbankaSzarkarégebben rendszeresen nagy vetésivarjú-telepekennevelték fiókáikat. A varjak korán költenek, ígya fiókáik rendszerint már kirepülnek addigra, mirea kék vércsék Afrikából visszaérkeznek. A vetésivarjú azonban hazánkban nagyon megfogyott, anagy telepei eltűntek, ekképp az egyébként társasanköltő kék vércsék gyakran páronként kénytelenekmegtelepedni egy-egy dolmányosvarjú- vagyszarkafészekben.A pockok és az egerek az ölyvektől, vércséktőlés baglyoktól a föld alatti járataikban biztonságbanvannak, ám a felszínen könnyen elkaphatjákőket. Van azonban két olyan kisragadozó, a menyétés a hozzá nagyon hasonló, de fekete farokvégérőlmindig biztosan felismerhető hermelin,amelyek a föld alá is követik e rágcsálókat. Karcsú,hajlékony testük ehhez a zsákmányolási módhozidomult. Nappal is vadásznak, így a kirándulásoksorán találkozhatunk velük. A sűrű gaz között kígyómódjára bujkáló menyét mindig éhes, és haügyesen utánozzuk az egér cincogását, könnyena közelbe csalhatjuk. Az utánzott hang hallatán akis ragadozó nyomban megtorpan, majd gyakrana két hátsó lábára ágaskodik, és fehér mellényétmutatva figyel az izgató hang felé. Nemegyszerteljesen nyíltan álltam, ám a menyét vagy a hermelinkicsit lomhának látszó, s mégis gyors ugrásokkalközeledett. De csak egy bizonyos pontig. Mertelőbb vagy utóbb mégis gyanút fog, megáll, figyel,majd hirtelen megpördül, és visszaszalad. Ezutánmár hiába cincogunk, nem mutatkozik többé.Sch. E.PacsirtaJó Pajtás