Jó Pajtás - TippNet

ANNAAugusztus 14-ike volt: csodálatos nyárinap. Forró és fényes.Vizy már átugrott a Polgári Kaszinóbafeketézni. Felesége egyedül merengett arizsfelfújt romjai előtt.Amint félretolta tányérját, meglepődvevette észre, hogy a tányér alatt néhány rizsszembújt meg.Villája hegyével megolvasta. Hét szemrizs volt. Megolvasta többször. Mindig hétszem volt.Miként került oda? Nem értette. Arra határozottanemlékezett, hogy nem ő szórtael, hiszen tányérját egész ebéd alatt nemmozdította el.A szám gondolkozóba ejtette. Miért épphét?Minden jelent valamit. A legkisebb jelekkelis izennek nekünk, onnan túlról, kisjelekkel nagy dolgokat. Ő, aki a spiritisztaüléseken gyakran látta kislánya szellemét, shallotta hangját, de hányszor, egészen tisztán,nem kételkedhetett ebben.Nyelvére tette a három szem labdacsot,egy pohár nagyon vizes bort ivott rá, ésazon tűnődött, vajon mi lehet az a jó hír,melyet a hét rizsszem jelez, mikor halkankoppant az ajtó, s mielőtt válaszolhatottvolna, hogy szabad, az ajtónyíláson bekandikáltFicsor feje.– Szabad? Itt vagyunk, méltóságos asszonyom.– Kicsoda?– Az Anna. Bejöhetünk?– Azonnal. Várjon.A fej visszahúzódott, az ajtó becsukódott.Vizyné megkapaszkodott az asztal sarkába,az események véletlen, gyors torlódásátólmajdnem elszédült.Ezen a napon mezítláb volt, papucsban,abban a régi, lila pongyolájában, melybena kommün idején szokott kijárni az utcára,hogy proletárasszonynak tekintsék.Szekrénye előtt magára kapta fehérpongyoláját, pezsgőszín harisnyáját, barnafélcipőjét. Ruhatárából gyorsan szedegetteezeket, mint színésznő, akinek nemsokárajelenése lesz. Még a tükörben is megnéztemagát. Arca fáradt volt, törődött. Mosolygotta tükörképre, mosolyát erőltetettnekvélte, kissé elkomolyodott, megkerestea két kifejezés között a középutat. BőrétKosztolányi DezsőÉdes Anna(Részlet)könnyedén érintette a rizsporos pamaccsal.Az utolsó pillanatban fölcsatolta aranykarperecét.Lábujjhegyen suhant vissza az ebédlőbe.A díványon az ura otthoni kabátja hevertkifordított ujjal.Ezt összehajtogatta. Ezenkívül is bántottaegy és más: hogy az abrosz csak háromnegyedrészttakarja az asztalt, hogy a zsírostányérok még ott maradtak a középen arizsfelfújt mellett, meg hogy a porcukorszelencéna legyek dőzsöltek. Szeretett volnaegy kis rendet teremteni. De erre már nemmaradt idő. Attól tartott, hogyha sokáigkéslekedik, Katica lebeszéli.Csak az abrosz csücskét ráncigálta lejjebb,csak bedugaszolta a borosüveget azalumíniummal futtatott parafadugóval, sleült előbbi helyére, az ajtóval szemben,felkönyökölt, mintha már régóta ülne itt ésgondolkoznék arról, amiről az úriasszonyokebéd után általában gondolkozni szoktak.Fojtott hangon szólt:– Lehet.Ficsor lépett be.Utána – két másodpercig, három másodpercig,négy másodpercig – senki.– Nos? – mondta, s már azt hitte, hogyismét becsapták.– Itt van – nyugtatta a házmester –, itt van.És ekkor belépett a lány is.Az nyílegyenesen hozzásietett, lekuporodott,kezet csókolt, oly természetesen és gyakorlattal,mintha évek óta ismerte volna.Kedves OlvasóTanulók!Kosztolányi Dezső írásművészetenem ismeretlen előttetek, nemcsak azért,mert az általános iskolai irodalmi tananyagfontos részét képezik költeményeiés prózai alkotásai, s mert a Gyöngyhalászis többször közölte műveit – de vidékünk,Szabadka szülötte. E városbankerül megrendezésre minden tavasszala Kosztolányi Dezső Irodalmi Napok; tanácskozásokkal,irodalmi beszélgetésekkel,író-olvasó találkozókkal és irodalmipályázatokkal egybekötve.Édes Anna című regénye 1926-banlátott napvilágot; főszereplője Anna, avidékről városba kerülő cselédlány, akiszociális helyzeténél, kiszolgáltatottságánálfogva rengeteg megaláztatásonmegy keresztül, mígnem végső elkeseredésébengyilkosságot követ el.Figyeljétek meg, miként zajlik a gazdaasszonyávaltörténő első találkozása!Hogyan bánik Vizyné Annával? Írjátokmeg véleményeteket!Jó olvasást, elemzést!Bence ErikaVizyné nem mindjárt vonta vissza kezét:általában szerette, ha kezet csókolnak neki,élvezte bőrén a nedves, emberi szájakat.Ficsor valami utasítást adott a lánynak,de hogy mit, azt Vizyné már nem hallotta.Nem hallotta, nem hallhatta, mert a vérerős lökéssel fejébe tódult, két füle körülzúgott, s egész lelkével a lányt figyelte, akiközben visszament az ajtó mellé, és megállt,kezében a tiszta zsebkendőbe bugyoláltcselédkönyvvel, hajadonfőtt, szemét aföldre sütve.Vizyné lorgnonját rászögezte: az arcáncsalódás, meghökkenés, ámulat tükröződött.– Ez az? – szólt rámutatva.– Ez, méltóságos asszonyom – erősítetteFicsor, nem értvén a kérdést. – Az Anna, azAnna. Talán nem megfelelő? – és fejét oldaltbillentve a méltósága felé sandított.– De – válaszolta Vizyné, még tétován,még mindig álmélkodva. – Szóval ez az...Nem, mégsem volt az.Legalább ő az Árok utcában, akkor estefelémás valakit látott. Az a nő, aki a fiúcskaután szaladt, magasabb volt ennél, sokkalmagasabb, sokkal izmosabb, az arca sárgásbarnas a haja fekete, a szemöldöke is fekete,szénfekete. Erre határozottan emlékezett.Egyszerű félreértésről lehetett szó. Bizonyáraösszetévesztette valakivel, talánBartos sógornőjével, akiről egyszer-másszorhallott is Ficsortól.Jó Pajtás18