CSEH GÉZA - Verseghy Ferenc Elektronikus Könyvtár

A református egyház papjai a helyi közéletben mindig aktívabb magatartásttanúsítottak, mint a szigorú katolikus hierarchiához igazodó plébánosok éskáplánok, akiknek a mozgásterét egyházmegyéjük püspökei és a katolikus egyházelőírásai szigorúan meghatározták. 99 A református lelkészek kevésbé voltakalárendelve püspöküknek, és inkább a világi személyekből álló helyipresbitériumhoz kellett igazodniuk. A presbitérium tagságát pedig többnyire atelepülés vagyonosabb lakosai, módosabb gazdák, kisiparosok és értelmiségiekalkották, akiket az ötvenes években az átlagosnál több megpróbáltatás ért.A forradalom hatása a megye termelőszövetkezeteireJóllehet Szolnok megye tiszántúli része az 1950-es évek első felében a tszszervezésmintaterületének számított, a téeszek működésében a zavarok talán mégaz országosan tapasztalt problémáknál is erőteljesebben jelentkeztek. 1956októberében a megyében 234 tsz-t és 129 tszcs-ét tartottak számon, 34 ezercsaláddal és 332 ezer kataszteri hold földterülettel. 100 Ezek közül 15 tsz-t az állandólopások és a vezetők alkalmatlansága miatt már október 23-a előttműködésképtelennek nyilvánított a megyei tanács mezőgazdasági osztálya. Egy1957 tavaszán összeállított jelentés szerint 60 tsz-t a mezőgazdasághoz nem értő,más területről odahelyezett elnökök irányítottak, akik közül a forradalom kitöréseután 35-öt eltávolítottak, de politikai elkötelezettségük miatt a többi téesz éléről isleváltottak 30 elnököt, noha ezek gyakorlattal és szakmai tudással rendelkeztek. 101A szövetkezetekből október végén, novemberben és decemberbentömegesen léptek ki. A középparasztok 58%-a elhagyta a gazdaságokat, míg aszegényparasztok, a bevitt földdel, állattulajdonnal nem rendelkezők és az 1945-ben földhözjuttatottak nagyobb része bent kívánt maradni. Általában azoknak aszövetkezeteknek a tagsága döntött a teljes feloszlás mellett, ahol a tagok többségétközépparasztok adták, s a nagyobb közös vagyon és a tagok termelési tapasztalataimiatt a szövetkezet sikeresebben gazdálkodott. Ám a rosszul működő tsz-ek közülis sok feloszlott. Nagyivánban és Tiszavárkonyban egészen különös helyzet alakultki. A tsz-tagok túlnyomó többségét egykori agrárproletárok, szegényparasztokalkották és ők kifejezetten ragaszkodtak a gazdaságok fenntartásához.Nagyivánban a 220 tagból mindössze ketten jelezték, hogy ki akarnak lépni, ésmint már említettük, fegyveres osztag szervezésével a forradalom kibontakozásátis megakadályozták a községben. 102A Jászságban viszonylag kevés tsz működött 1956 előtt, ám közülük csaknéhány, a Jászberényi járásban mindössze három oszlott fel. Feltűnően sokgazdaság bomlott fel a Törökszentmiklósi járásban – a 17-ből mindössze 4 maradtmeg –, ahol a középparasztságot tömegesen kényszerítették be a szövetkezetekbe,de feloszlott a tsz-városok, Karcag és Mezőtúr szövetkezeteinek többsége is. Ezutóbbiak működését az ötvenes évek elején nagyvonalúan nyújtott hitelek terhegátolta. A tagok az adósság nyomasztó súlyától akartak megszabadulni és ezért99Kivételek a katolikus egyház lelkészei között is előfordultak. Pl. Pávai Sándormesterszállási plébános részt vett a Kisgazdapárt újjászervezésében, Kenyeres Lajostiszavárkonyi plébánost, aki már a koalíciós időszakban is aktív szerepet vállalt a helyipolitikai életben, a községi forradalmi tanács tagjává választották. Az egyébként igenmérsékelt, mindig megegyezésre törekvő Kenyerest 1957-ben a karhatalmistákmeggyilkolták. – ÁBTL. V-150376/1. 384. p.; ÁBTL. V-150307. 206. p.100SZML, XXIII. 10. Szolnok Megyei Tanács Mezőgazdasági Osztálya, TermelőszövetkezetiOsztály, számnélküli iratok, 1956.101Uo. 1957.102Uo.