CSEH GÉZA - Verseghy Ferenc Elektronikus Könyvtár

súlyosabb megállapításból: „a munkásosztály vezető szerepéről, a munkás-parasztszövetségről szóló tanítás a gyakorlatban olyan torz értelmezést nyert, mintha azértelmiséget nem illetnék meg népköztársaságunk alkotmányában minden magyarállampolgár számára biztosított jogok.”Így azok a jelentős eredmények, amelyeket a felszabadulás óta értelmiségipolitikánkkal elértünk, súlyos hibákkal és hiányokkal párosultak, mint amilyenek:a kulturális intézmények hiányos anyagi ellátottsága; a szakemberek ésszakértelem elhanyagolása; az értelmiség mellőzése állami és társadalmi funkciókbetöltésénél. Ennek következtében az értelmiségiekben egyre nőtt az erkölcsisérelem érzése. Ez elkerülhetetlenül bizalmatlanságot, megtorpanást, azértelmiségek alkotó erejének elsorvasztását idézte elő.Tanácsszerveinknek intézkedéseket kell hozniok arra vonatkozólag, hogymegyénk területén az értelmiségiek elbírálásánál valóban nem a múlt, hanem afelszabadulás óta tanúsított magatartás és végzett munka a döntő, és hogy ennekalapján minden becsületes értelmiségi dolgozó, szocialista társadalmi rendünketvalóban magáénak vallja, tisztán látja abban saját helyzetét és szerepét, biztosítvaérezze egzisztenciáját munkájának elismerését. Ennek a gyakorlati megvalósításafelszabadít, biztonságos érzést ad, alkotó munkára ösztönzi az értelmiség mindenegyes tagját.Megyénkben is általános volt, hogy tanácsszerveink nem foglalkoztak a város ésfalu értelmiségi dolgozóinak problémáival. Nem egy párt és tanács funkcionáriustudatosan tartózkodott az értelmiséggel való kapcsolatnak még a látszatától is.Volt eset, hogy még egészen fiatal funkcionárius is csak igen fanyalogva fogadta azértelmiségiek üdvözlését. Orvosi körökben még ma is élénken emlegetik Dr.Szatmári Sebestyén egyetemi magán tanár, kandidátus esetét, akit Karcagon a volttanácselnök, Pesti elvtárs nyilvánosan lecsirkefogózott; és az orvost senki semvédte meg ezzel a támadással szemben. Értelmiségi dolgozóink ilyen esetekből alebecsülés kétségtelen tényét állapították meg. Az értelmiség megbecsülésének,munkája elismerésének igen sokat árt a termelőmunka és az értelmiségi munkafogalmának az elkülönítése, nem egyszer szembeállítása. Számos értelmiségben aza vélemény alakult ki, hogy az értelmiségieket nem is tekintik dolgozóknak. ÍgyJászberényben az egyik TÜZÉP-teleptől azzal a megjegyzéssel küldték el az egyikkukoricacsutkát igénylő pedagógust: „az csak dolgozóknak jár”. Egy munkásbíróházaspár is lakást keresvén azzal a válasszal találkozott, hogy majd előbb a„dolgozók” kapnak lakást. Erre az elég gyakran tapasztalható helytelenmegnyilvánulásra – vélemények szerint – egyenesen a magyar Alkotmány adlehetőséget, amely szerint nincs is értelmiségi, mert az Alkotmány 2. §.-a aztmondja, hogy „A Magyar Népköztársaság a munkások és dolgozó parasztokállama.”. Javasolják az Alkotmánynak ezt a pontját az alábbiak szerint módosítani:„A Magyar Népköztársaság a dolgozók állama”.Az értelmiségi munka helytelen értékelésére utalnak olyan tények, hogy mígegyrészt a termelőmunkakör számos erkölcsi, de emellett anyagi előnyt is biztosítaz abban a munkakörben foglalkoztatottaknak, addig az értelmiség szerepét atermelőmunka biztosításánál, vagy a munkatermelékenység foglalkozásánál igengyakran figyelembe sem vettük. Pl. a Tisza Cipőgyár többszörös élüzem.Kitüntetések, jutalmak jutnak jogosan az üzem vezetőinek, dolgozóinak, de pl. azüzem orvosának jó munkája sehol sem kapta meg azt az elismerést, amit joggalmegérdemelt volna. Pedig nem lehet vitás, hogy az élüzemmé nyilvánítás egyikfontos kelléke a balesetmentes munka, a jó egészségügyi feltételek biztosítása,amiben kétségtelenül jelentős szerepe van az üzemi orvos lelkiismeretesmunkájának.