Az ember legkedvesebb barátja, a terápiákmestere, a gyermekek gyógyítója.Egy faj, amely fejlett értelemmel,nyelvvel rendelkezik. Mi a titkuk?KialakulásukA szabadság tengeri jelképeA delfinJó Pajtás, <strong>23</strong>–<strong>24.</strong> szám, 2012. június 14.A delfinek ősei egykor kifejezetten szárazföldiállatok voltak. Valószínűleg azért költöztekvissza a vízbe, mert ott bőségesebbés változatosabb táplálékot találtak, illetveszabadon úszhattak, amerre csak akartak. Avízi életmódra való átállás persze nem egyiknapról a másikra történt, hosszú évmilliókkellettek ahhoz, hogy a delfinek teste a vízbenvaló haladáshoz megfelelő formára módosuljon.Ez az áttérés kb. 50–35 millió évvel ezelőttfejeződött be, azóta úsznak tengereinkbenkedvenc vízi emlőseink.A delfin, egykoron szárazföldi emlősként,tüdővel lélegzik. A levegőcsere a homloktetőntalálható orrnyíláson keresztül történik.Az orrnyílásból sosem víz, hanem meleg párajut a szabadba, amely messziről szemlélvevízsugárnak tűnhet. A delfinek, és általában afogascetek, ritkábban vesznek levegőt, mint aszárazföldi emlősök. Amíg az ember nyugalmiállapotban percenként kb. 20–30-szor vesz levegőt,addig a delfin csupán 1–3 alkalommal.CsoportösszhangA delfinek között fantasztikusan szorosa kapcsolat, rajokba állva „járják” a vizeket.A csoportos tevékenység nemcsak a bajbajutott egyedek megmentésére korlátozódik,hanem a táplálékszerzésben is szorosanegyüttműködnek. Csapatokba verődve, egymássalfolyamatosan kommunikálva űzik afókákat, pingvineket, halrajokat, amíg azokkimerülnek, és könnyű zsákmánnyá válnak.Azt is megfigyelték már, hogy amikor különbözőfajhoz tartozó delfinek alkottak egycsapatot, akkor is teljes volt az összhang, a civakodás,vagy az egyet nem értés legkisebbjele nélkül.A delfinek nem csupán a zsákmányszerzésben,hanem a menekülésben is segítik egymást.A fő taktika itt is a figyelemelterelés. Bajesetén a csoport elöl úszó tagjai gyors iramrakapcsolnak, és gyakran fel-felugrálnak a vízfelszíne fölé a levegőbe. Ezalatt a csoport többitagja a szélrózsa minden irányába villámgyorsanszétúszik. Az utolsók pedig a víz alábuknak, és szintén villámgyorsan eltűnnek aszem elől. A delfinek, ahogy vadászat közben,a menekülés során is folyamatosan tartjákegymással a kapcsolatot.A globális felmelegedésés más veszélyekA tengerek és óceánok felmelegedésévela delfineket gyakrabban látják a hidegebbvizekben a megszokott elterjedési helyeikenkívül. Az óceánok gyorsan növekvő hőmérsékletemiatt a delfinek elsődleges ételforrásaia mélyebb és hidegebb vizekben levő halak.A tudósok aggódnak, hogy a delfineknek nehézségetokoz ilyen gyorsan alkalmazkodni azúj helyekhez, ahol élelmet találnak maguknak.Egyes delfinek, amelyek olyan helyen élnek,ahol az óceánok és a folyók találkoznak, ezeka sós vizek, szintén elveszítik az élőhelyeiket,mivel az óceán szintje emelkedik a felmelegedéskövetkeztében.A delfin az egyik legkiemelkedőbb jelképea tengeri világnak. A népszerűségüknekköszönhetően sok ország kutatja és figyeli adelfineket, hogy biztosítsák a túlélésüket.A delfinek talán nem meglepő módon váltakaz emberek kedvenceivé. Játékosságukkalés magas intelligenciájukkal megnyerték azemberek szívét a világ minden részén. Közvetlenségük,vidámságuk feledhetetlen élménynyéteszi a velük való találkozást. Manapságmár egyre több helyen (delfináriumokban,delfinshow-k keretében, delfinterápiákon) találkozhatunkvelük. Ez a különös, intelligensállat meglepő módon vonzódik az emberhez,ki tudja, mit láthat bennünk, „intelligens” emberekben.19
Vannak furcsa lények...Nemrég valaki kínai gyapjasollósrákot fogott a Dunában. Nálunkújdonság, ám ez a faj már nagyonrégen, 1912-ben eljutott Európába. Előszöraz Elbában és a Weserben észlelték, ahováfeltételezések szerint a rakomány nélkülihajók ballasztanyagként felvett vizével került.Azóta már szinte valamennyi nyugatésészak-európai folyóban megjelent.Ez a Kínai-alföldről származó rákfaj ugyanédesvízben él, de szaporodni a tengerbetér vissza. A lárvák körülbelül egy évig afolyók torkolata közelében, a brakkvízbenmaradnak, csak azután indulnak felfelé a folyókban.Megfigyelések szerint akár háromkilométert is megtehetnek naponta. Gyorsszaporodásukra jellemző, hogy voltak évek,amikor Hamburg alatt több mint száz tonnarákot fogtak.Az állatok négy-öt évesen indulnak viszszaa tenger felé, és naponta akár tíz kilométertis haladhatnak. Az Elba torkolatánála kutatók megfigyelték, hogy az elsőkéntérkezett hímek mintegy húsz kilométerhosszú övezetben elhelyezkedve várták akésőbb érkező nőstényeket, hogy megtermékenyíthessékőket. A kínai gyapjasollósrák előbb vagy utóbb valószínűleg újra előkerüla hazai vizekből, hiszen egyértelmű:ez a furcsa lény már itt van a közelünkben,a csónak alatt...A legelő gulya közelében járva gyakranlehet kellemetlen találkozásunk a marhabögöllyel.Néha olyan sokan vannak, hogy ellepika tehenek oldalát, de támadják az embertis. Halkan és váratlanul érkeznek, az izzadótest különösen csábítja őket. Csak a nőstényekélnek vérrel, áldozatukat késpengeszerűszájszervükkel lékelik meg. A hímek nektárralés növényi nedvekkel táplálkoznak.A közönséges nünüke a hólyaghúzóbogarak családjába tartozik, de a fű közöttlustán mászó, három centiméter hosszúrovart sokan bizonyára nem néznék bogárnak.A sötétkék színű állatnak hártyás szárnyanincs, hosszú potroha feltűnően vaskos.A nőstény nagyon sok, akár tízezer petétrak, nem véletlenül.Az első lárvaalak ugyanis, ha erre módjavan, vadméh bundájára kapaszkodik, és ígyjut az ivadékbölcsőbe. Ott felfal egy méhpetét,annak helyén fejlődik, közben a méhekáltal gyűjtött virágpornektárt fogyasztja.A lárváknak azonban ritkán van ilyen szerencséjük,ezért van szükség a sok petére.Nünükékkel napsütötte lejtőkön találkozhatunkleggyakrabban.Gazos, nádszálakkal is tűzdelt mezeiárokpartok lakója az énekes nádiposzáta.Az egyszerű színezetű madár egyike alegkiválóbb hangutánzóknak. Vizsgálatokszerint énekében eddig kétszáztizenkét fajhangjait sikerült azonosítani, közülük százötvenhároménekesmadártól, míg ötvenkilencegyéb fajoktól származott. Más bontásbana hangok közül száztizenhárom afrikai,kilencvenkilenc európai eredetű volt.Az énekes nádiposzáta mind ez ideig azegyetlen olyan európai madárfaj, amelynekénekében afrikai eredetű utánzásokattaláltak. A hímek akár órákon át dalolnakegyfolytában, de megint csak kutatók adataitidézve: legalább fél óráig kell folyamatosanénekelniük ahhoz, hogy teljes repertoárjukatbe tudják mutatni. Rendszerint atöbbiek közül kinyúló növényi száron vagynádszálon ülnek, máskor a sűrűbe rejtőzvedalolnak. Ilyenkor csak az éneket hallottam,a madarat nem sikerült megpillantanom.Svédkender, fekete üröm és más növényiMarhabögölyszárak közé font fészkükben a párok éventeegyszer költenek, és többnyire öt fiókátnevelnek.Az énekes nádiposzáta gyakori kakukkgazda,de vele a kakukknak csak ritkán vanszerencséje. A pár olyan hevesen szidja és támadjaa közeledő madarat, hogy az meghátrál,de a nádiposzáták a fészekbe került tojástis gyakran eltávolítják. Más párok egyszerűenelhagyják a fészket, ha észreveszik benne azidegen tojást. Németországban kezdettőlellenőrzött harmincnyolc kakukktojásos fészekbőla nádiposzáták harminc alkalommaleltávolították az idegen tojást, három alkalommalelhagyták a fészket, így a kiskakukkmindössze öt esetben tudott kikelni.Ha egy fatörzsön ülve figyelem a lombokközött énekelő, röpködő madarakat, ésközben magam mellé, az avarra pillantok,mindig elcsodálkozom, milyen hihetetlenülgazdag állati élet zajlik a fűszálak és a szárazlevelek között.A még csak arasznyi tölgycsemetén hétpettyeskaticabogár ballag felfelé. Néhamegáll, pihen kicsit, aztán továbbmászik.Amikor a csúcsra ér, széttárja piros fedőszárnyait,és elrepül. A fűszálak között hangyáksietnek ismeretlen célok felé, egyikük elpusztulthernyót cipel. Húzza-vonja a hozzá képestjókora zsákmányt, néha el is akad közben,de szívós kitartással viszi a boly felé.Ha egy bottal megpiszkálom az avart,előbukkan egy erdei vaspondró, nyom-Jó Pajtás, <strong>23</strong>–<strong>24.</strong> szám, 2012. június 14.Gyapjasollós rákKözönséges nünüke20