LXVI. évf. 23-24. szám - TippNet

Távol, de közel: LošinjGyermekkorom meghatározó élményevolt, amikor az első elemi befejeztévelszüleim első ízben küldtek el egyedül(pontosabban: nélkülük) a tengerre. Merthogyakkor egy olyan országban éltünk, amelynekvolt saját tengere, s így eszébe se jutott senkinek,hogy más országok tengerpartjait mustrálgassa.Osztályomból akkor csak én mentem,de volt több ismerős gyerek is az utcánkból,nálam nagyobb lányok, így hát Szeredai Máriatanító néninek (aki egy másik iskolábantanított, s később nem sokszor találkoztamvele) csak néha-néha kellett lelki támaszbanrészesítenie engem, mint legkisebbet, amikoréppen hazagondoltam és elpityeredtem... Ahely pedig, ahol az iskolával nyaraltunk, MaliLošinj volt – az Újvidéki Vöröskereszt nyaralója– azon a csodaszép kvarnerói szigeten, melyetma Horvátország térképén kell keresni. Samelyen azóta is többször jártam, és most isaz orromban érzem e csodálatos sziget fűszeresillatát: babér, boróka és még ki tudja, hányillatos növény adja ezt a földöntúli élményt,amit aztán ezenkívül még csak Mljet szigeténtapasztaltam, amely viszont Dalmácia szigetvilágánakgyöngyszeme. Térjünk azonbanvissza Lošinjhoz, már csak azért is, mert egycsöppet sem reklámszagú, azaz teljesen realisztikusismertetőt találtam róla Micheli Tündeösszeállításában az eszéki Új Magyar KépesÚjságban az országuk szigetvilágát ismertetősorozat egyik folytatásaként. Íme, mit ír TündeLošinjról:„Lošinj és Cres egy sziget volt, a rómaiak ahajózás megkönnyítése érdekében egy csatornátástak, és kettébe vágták. Így létrejöttCres, valamint a 75 km 2 területű, 33 km hosszúés 112,7 kilométernyi partvonallal rendelkezőLošinj, amely nagyság szempontjából az Adria11. szigete. Lošinjt és Crest egy híd köti össze,illetve Cresből és más horvátországi kikötőkbőlhajójáratok is közlekednek a szigetre.A sziget legmagsabb pontja az 588 méteresTelevrin. Éghajlata kellemesen enyhe. A szigetközelében gyakran látni delfineket, s egyrezervátum is működik itt.A legtöbb horvát szigethez hasonlóan ezis az ókor óta lakott. Akkor Apsollusnak hívták,a szigeten néhány római kori villa romjais megtalálható. A 18-19. században a VelenceiKöztársaság része volt a sziget, majd azOsztrák–Magyar Monarchiához került. A Monarchiafölbomlása után 1943-ig Olaszországrésze volt, 1945-ben Jugoszláviához csatolták.Mali Lošinj neve ellenére a sziget legnagyobb,mintegy 8400 lakost számláló településeés üdülőközpontja. Tiszta, tengerilevegőjének gyógyhatása van, ezért a 19.század eleje óta gyógyüdülőhelynek is számít.A város nevezetességei között van a 17.században épült Kis Boldogasszony, azaz SzűzMária (Župna crkva Male Gospe) nevét viselőháromhajós plébániatemplom, amely 1696-tól egészen 1775-ig épült. Itt őrzik Szent Romulusereklyéit. A város főterén található egyszökőkút, amely két vízköpő delfint ábrázol. Aszökőkút a (Cres szigetén levő) Vransko jezeronevű tóból kapja a vizet, a vízvezetéket 1960-ban fejezték be, ezzel pedig a helyiek egyhosszú és kemény víz nélküli időszakot zárhattakle. A sziget illatos kertje (Otočni miomirisnivrt) egy kertészet a sziget gyógynövényeivel,egy fajta arborétum.Veli Lošinj egy 900 lakosú település, nemfejlődött akkora üdülőkozponttá, mint MaliLošinj, ezért máig megtartotta eredeti halászfalu-hangulatát.Egy kis, keskeny öbölben, aSzent László-hegy lábánál fekvő dombos településenszűk utcák és rengeteg zöldterületvan, több tucat egzotikus növényfajjal, így atelepülés egy nagy, gondozott városi parkraemlékeztet, korábban az Osztrák–MagyarMonarchia egyik gyógycentruma volt. Itt találhatóezenkívül a Kék világ (Plavi svijet) elnevezésűdelfinrezervátum, amelyet a TethysKutatóintézet hozott létre 1987-ben a palackorrúdelfinek tanulmányozására és védelmére.A delfinárium közel százhúsz egyedet számlál.A város legnagyobb temploma a kikötőmellett látható, és Szent Antal nevét viseli. Igazilátványosságnak számít még a 15. századivelencei őrtorony, amelyben jelenleg múzeumműködik.Jelentősebb települései még Lošinj szigetnekĆunski, Nerezine és Sveti Jakov” – tudjukmeg Micheli Tünde bemutatójából, nekemazonban engedtessék meg, hogy e kis idegenvezetésután egy személyes élménnyel tarkítsama képet. 1991-ben, amikor egykori országunkmár eresztékeiben ropogott, Mucsi Józsibácsi, akkori főszerkesztőnk egy ötlettel álltelő, amihez persze a fedezetet is biztosította:ahányan csak vagyunk (tizenhárman dolgoztunkakkor a szerkesztőségben, ma hárman)induljunk el a szélrózsa minden irányában,menjünk el az ország minden köztársaságába,és azokból hozzunk riportot a lapba. Én Horvátországot,Lošinjt választottam, hűvös későősz volt, azzal senki se vádolhatott, hogy közpénzenakarok nyaralni. Mali Lošinjban viszontelmentem a város majd ezer tanulót számlálóiskolájába – akkor még volt gyerek szép számban.Az iskola igazgatónőjével beszélgetvefölfigyeltem egy érdekes adatra: az iskoláhozmég öt kihelyezett tagozat tartozik a Lošinjközelében levő, télidőben megközelíthetetlenöt lakott kis szigeten. Mindegyiken egy-egypedagógus – tanító-tanár egy személyben– foglalkozik 5-10-15 gyerekkel, akik közöttelsős is van, de nyolcadikos is. Összevont 1–8.tagozatban! Nos, bevallom, ilyent még nempipáltam. Kérdeztem is azonnal: hogy lehetígy minőségi oktatást nyújtani? Befejezi-eezek közül valaki a középiskolát, egyetemet?De még mennyire! – hangzott a válasz a naivkérdezőt megillető vidám kacajjal párosítva.Az ország középiskoláiban, egyetemein alegjobbak tőlük kerülnek ki! Képzeljük csak el,mennyire ismeri az a pedagógus, oktató, apjukhelyett apjuk a rá bízott gyerekeket, mindengyöngeségükkel, hibájukkal, de erényükkel,kitűnőségükkel együtt, és mennyire személyretudja szabni az oktatást és nevelést, mertilyen kis közösségekben erre is jut idő!Lelkileg föltöltődve utaztam el Lošinjból,s szívem azóta is odahúz. Lehet, hogy ősszelmajd egy újabb Lošinj-beszámolót olvashattokugyanitt, de 100%-ig sajátot, teljesen friss élményekkel!Nektek is, szüleiteknek is csak ajánlanitudom bolygónk e kivételesen kellemes pontját,ha netán horvátországi nyaralást terveztek!LENNERT GézaJó Pajtás, 23–24. szám, 2012. június 14.64