LXVI. évf. 23-24. szám - TippNet

Jász DezsőHasznok és keserűségekEgy szabadkai gimnazista század eleji naplója(1908–1910) (Részlet)1908. május 17., vasárnapAzt álmodtam, hogy egy reggel Leát kísértemhaza az iskolából. Elválás. Egy másik kép:Mandi és Gézi. A fiú meg akarja csókolni Mandit,ő szabadkozik, s undorodik, hangoztatva,hogy férfi. Aztán Heddával jelenek meg földrajzikörnyezet nélkül. Csókok és ölelések.Kelés 8-kor. 9-kor a kisparkban Lea és Hedda.Egy jó óráig elmegy a kislány, s Leával unjukegymást. 10 felé H[edda] jön Bandival. Smost egy érdekes jelenet folyik le. A fiú adja azúriembert s a megsértettet, nem beszél hozzám.Belemegy, hogy a haragot fölfüggeszti,s míg az ügyet nem tisztázzuk, beszél velem.Rágalmazásnak minősíti azokat, amiket Heddánakróla mondtam, s ezt – mert csorba esetta becsületén – úgy véli, csak párbajjal lehetJász Dezső naplójaDiákélet, barátság, szerelem és féltékenység.Örömök és félelmek. Ezek atartalmak töltik ki egy század eleji szabadkaigimnazista, Jász Dezső [BrennerDezső] (1890–1967) naplóját. Jász DezsőCsáth Géza [Brenner József] (1887–1919),a tragikus sorsú szabadkai író édestestvérevolt, egyúttal Kosztolányi Dezső(1885–1836), a másik nagy szabadkaiszellemi teremtő unokafivére. Titkos (maiszempontból gyerekesnek ható) szerelemfűzte Lányi Hedda [Hedvig], Lányi Ernő (aszabadkai zeneiskola igzagatója) legfiatalabblányához, aki Kosztolányi Dezsőifjúkori szerelme volt. Jász Dezsőről írta– állítólag – Kosztolányi A patika üvegajtajábancímű versét.Jász Dezső naplója az Életjel Könyveksorozatában látott napvilágot 2001-ben.Csáth Géza, Kosztolányi Dezsőés Jász Dezsőelintézni. Érettségi után kihív, s ha úriembervagyok, kimegyek.A dolog nevetséges részét, az ő komolykodásátmég komikusabbá tettem. A lányokhol nevettek, hol keseregtek. Lea féltett engem,Hedda úgy tett, mintha mindkettőnketféltene, s kicsit megijedt, hogy az ő alakjateszi mindezt. Könnyes szemmel kicsit hisztériásantoporzékolt, hogy a párbaj nem lehetmeg semmi szín alatt. Legrosszabb esetbenmegmondják az öregeknek, s azok megakadályozzák,vagy ő maga nem engedi. Bandimindvégig pózoló komolysággal beszélt izgatottan.Én nyugodtan élcelődtem, s a két lányjó közönség volt.A jelenet maga pompás színpadi kép lettvolna már a tárgy és Bandi komikus alakja miattis. Délben, 12-kor mentünk mind a négyenhaza.Mindamellett délután 2-kor már kinn voltamvele a parkunkban. Rövid idő múlva Leais, Bandi is megjelentek, Lábas Juci.3-ig tartott a séta, azután program szerint litániáramentek a lányok. Azonban Juci találkozotta szeretőjével, s így egyelőre megálltunk.Később lassú továbbindulást vezényeltünk.Egyszer csak a két zárdafőnöknő fehérlenilátszott messziről. A lányok a mellékutcákbaszétugrottak. Rövid idő múlva azonban együttvoltunk megint s nagyokat nevettünk az eseten.Alig történik ez, Erzsi mama napernyős,zöld ruhájában megjelenik az [utca] felső felén.Hedda és Juci úgy beugrottak egy házsarokmögé, hogy nem lehetett őket észrevenni,engem és Leát azonban nagyon is. Mikor elvonult,akkor lett csak nagy nevetés félelemmelegyütt. A mama ugyanis a zárdába ment Heddáért,s most nem találja őt ott. Félt mindenkia legkomolyabban.Jót remélni azonban semmi szín alatt semlehetett. Elkészültünk, hogy a mama nem fogjaa kislányt a zárdában találni, s nagy bajoklesznek. Gondolkodás nélkül berohanást tanácsoltamnekik. Mindjárt mentek is.A fiúkkal addig a dolog rémes részeit fontolgattuk,míg kifújtuk magunkat az izgalomból.Lea azonban ismét egy mellékutcábólszédelgett ki, tehát nem ment a zárdába. Desokalltam már őt, s el is búcsúztam, hogy kimenjekJenő bácsihoz, ahova már az ígéretszerint hazulról 2-kor elindultam. Kicsit magamis drukkoltam az ügy miatt, s egészenkedvetlenül értem Jenő bácsinak a most [az]egyszer barátságtalan szobáiba (az embernek,ha kedvetlen, legtöbbször barátságtalan minden).Igazán nem érdekelt semmi, de egy ember:őrülten. A többi dolog csak bosszantott.5-kor már útban voltam hazafelé, keveset aholnapi számtani írásbelire gondoltam.De sokkal szebb lett a nap, mint gondoltam.Persze az utcán piros szalagos kalapot,fekete hajat és csillogó szemeket kerestem. Stelepátia mégiscsak van, mint már többszörrajtam beigazolódott: Erzsi mama föltűnt Heddával.Észrevett a kislány, s a kérdező tekintetemre,hogy oda mehetek-e (ti. hogy nincs-ebaj), igent intett. S ahogy velök mentem, rövidesenmegtudtam, hogy a mama semmit semtud. Ezt megértette velem a szemével, anélkül,hogy mondott is volna valamit.Fél óra múlva Lányiéknál zongoráztuk HeddávalMozart Rekviemjét. (Szóval a pénteki kívánságommegtörtént.) A produktum perszeértéktelen volt, csak a könnyű részek szóltak,de úgysem ez tetszett most nekünk. A kézkeresztezésekjobban érdekeltek bennünket,s annál inkább az, ha a szoba mama nélkülmaradt.Uzsonna után fél hét lehetett, mikor – különösmegálmodása a dolgoknak – az álmommegtörtént. A mama a kapu felé ment valakielé. Erősen megcsókoltam a kislányt. A többitmeg csúnya leírni.Csak a délután volt szép. S mintha ezutánfigyelmeztetés jött volna Didétől, megjelentekKosztolányiék. (A dolgok mégis furcsán ésreálisan, amellett logika szerint szövődnek.)Árpád bácsi részeges komolyságával és hivatalosságávalelrontott mindent.Szebb volt nélkülük minden.8-kor hazamentem. Apáék már vacsoránálültek.9-kor már sétálni kellett menni. Persze apaok nélkül ki nem engedett volna. Mit csináljak,hazudnom kellett: Sztrokayval elintézzük aholnapi puskaügyeket. Eszemben sem volt.Lányiék hamarosan jöttek. A séta után hazakísértemőket, s fél tizenegykor egy kevésboldogsággal már aludtam a jó nap után.* * *Jó Pajtás, 23–24. szám, 2012. június 14.34