LXVI. évf. 23-24. szám - TippNet

Apukák és gyermekeikJó Pajtás, 23–24. szám, 2012. június 14.Alegtöbb országban június harmadikvasárnapján ünneplik az apák napját.Ennek a napnak a mögöttes tartalmalegalább annyira fontos, mint amikor az édesanyákatünnepeljük, s megköszönjük nekikmindazt az önfeláldozást, figyelmet, szeretetet,amit kapunk tőlük. Igaz, hogy a legtöbb időt azanyukánkkal töltjük, de egy édesapa ugyanolyanfontos része a családnak, s ha esetlegkevesebb közös programunk van, vagy nemhozzá rohanunk először, ha bánatunk van, attólmég nagyon közel állnak hozzánk. Mindig számíthatunkrájuk, és nagyon szeretnek minket.Mivel közeleg az apák napja, úgy illik, hogyegy kicsit róluk is beszélgessünk. A szabadkaiOktóber 10. iskola tanulói most saját apukájukrólés a velük való viszonyukról mesélneknektek.– Szerintem az apák napjáról kevesebbentudnak, vagy legalábbis kevésbé foglalkoznakvele, mint az anyák napjával, pedig szerintemaz apukák is megérdemlik, hogy figyeljünk rájuk– mondja a hatodikos Fehér Flóra. – Igaz,hogy az anyukák sokkal több időt töltenekvelünk, állandóan gondoskodnak rólunk,főznek, mosnak, takarítanak, az apukákra ezkevésbé jellemző, de azért ők is törődnek velünk.Nálunk például apu az, akik foglalkozikvelem és segít a tanulásban. Egyébként nemsok időt töltünk együtt, mert szinte egész napdolgozik, ha pedig találkozunk, akkor már azegész család együtt van. Ennek ellenére nagyonragaszkodom hozzá, mert türelmesebb.Például, mikor tanulunk, mindent elmagyaráz,és ilyen szempontból jobban megértjük egymást.Általában ő is jön velünk, amikor viszneka zenedébe, meg hát együtt szoktunk utazni.Ezenkívül nem nagyon szokott velünk tartani.De az apukák ugyanannyira szeretnek minket,mint az anyukák, és kell, hogy nekik is legyenegy napjuk.A nyolcadikos Rózsa Petra nagyon jó viszonybanvan az apukájával, amit a sok közösprogram csak tovább erősít.– Gyakran együtt sportolunk, bowlingozunk,kosarazunk, elmegyünk biciklizni, kimegyünkaz erdőbe kutyát sétáltatni, közbenszórakozunk, viccelődünk. Akkor is jó kapcsolatbanlennénk, ha nem lenne ennyi közösprogram, de közel sem ennyire. Szoktunk beszélgetniis, és ha valami problémám van, aztmindkét szülővel meg szoktam osztani, vagyéppen megtartom magamnak. Nekem nagyonsokat jelent az apukám, de nem mindenkivan ezzel így. Szerencsére nem én vagyok azegyetlen, aki ilyen családban nevelkedik. Néhaösszevitatkozunk apróságokon, de gyorsan kiis békülünk. El sem tudok olyan okot képzelni,ami miatt annyira összevesznénk, hogy aztánszóba se álljunk egymással. Szerintem nagyonfontos az apukákat is felköszönteni, ők is sokattesznek a gyerekeikért. Én már felköszöntöttemapukámat ezen a napon, és nagyonmeglepődött, de láttam, hogy nagyon jólesettneki, és meghatódott.A hetedikesek közül Bacsó Henriettával ésÚjvári Vanesszával beszélgettünk az apákról.– Szerintem a lányok inkább az anyukájukkalvannak jobb viszonyban, a fiúk pedig inkább azapukájukkal, de én mindenben számíthatokaz apukámra is, nagyon jó a kapcsolatom vele,bármit el lehet neki mondani, és mindenbensegít – tudjuk meg Henitől. – Régebben párszorelmentünk ketten horgászni is, de most márnem megyek vele, mert nagyon korán kell kelni.Például mindig együtt megyünk bevásárolnimeg a kisállatboltokba, mert van otthon akváriumunkmeg kutyánk, és vásárolunk halakat,eledelt meg amit kell. Ha a tanulásról van szó,akkor apuhoz fordulok, mert ő kevésbé szigorú,a lelki dolgokat inkább anyuval osztom meg.Ám ha a fiúkról van szó, inkább aputól kérektanácsot. Nagyon ritkán szoktunk vitatkozni, éshamar kibékülünk. Szerintem nekik is kijár egynap, velük kell tölteni ezt a napot, s ki kell mutatni,hogy őket is szeretjük.Vanessza szerint egy jó apa megértő, nemtúl szigorú, de nem is teljesen engedékeny,lehet rá számítani, és nem hanyagolja el a gyerekét.– Az apák többsége szerintem törődik agyerekével. Rossz lehet azoknak, akik apa nélkülnőnek fel, főleg a fiúknak, de a lányoknak isszükségük van az apukájukra. Nálunk anyu állhozzám közelebb, de inkább csak azért, mertapu nagyon szigorú velem. Valószínűleg azért,mert nagyon félt mindentől, és ha így nézem,akkor ez kedves tőle. Szerintem ez a későbbiekbenmár nem lesz így. Egyébként jó a viszonyunk,meg szoktunk viccelődni is egymással,de ritkán megyünk csak mi ketten valahová,inkább családostul megyünk ide-oda. Perszevoltunk már horgászni meg bevásárolni, ésezek mindig szép pillanatok voltak, és ilyenkorvalahogy kicsit közelebb kerülünk egymáshoz.Mostanában nem nagyon köszöntöttemfel apák napján, de biztos vagyok benne, hogynagyon örülne neki.Az ötödikes Kádár Dávid azt mondja, nekiis nagyon jó és szoros a kapcsolata az apukájával.– Sokszor megyünk együtt horgászni, kimegyünkaz erdőbe, ott van egy kis hétvégiházunk, ott töltünk néhány napot. Nemcsak azanyukáktól, az apukáktól is lehet tanulni. Példáulmegmutatta, hogyan kell autót vezetni,meg szoktunk barkácsolni, megtanított pecázni,szóval csupa fiús dolgokat. Apu szerintemközelebb áll hozzám, de persze anyukámtólis sokat kapok, sőt, a legfontosabbakat talántőle tanulom. Néha összevitatkozunk apuval,vagyis inkább rám szól, de nem szoktunk veszekedni.Nagyon sokat jelent ő nekem, nemis tudom elképzelni nélküle az életet. Szerintemegy jó apa igazságos, okos, és segít a tanulásban,és úgy általában az életben is. Az énapukámban ezek a dolgok megvannak, csakaz a baj, hogy túl hamar felkapja a vizet, deazért nagyon szeretem őt, és ezt igyekszemúgy kimutatni, hogy segítek neki, amiben tudok,és kiállok mellette.SZTOJÁNOVITY Lívia