Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
MÚLTIDÉZŐ<br />
1968 – A szabadság ígérete<br />
A demók demója:<br />
Egy egér, amely felvillanyozta a világot<br />
A II. világháború végére az amerikaiak egész sor technológiát<br />
kifejlesztettek, amellyel meg lehetett volna semmisíteni<br />
a világot – és a felhalmozódott tudományos-műszaki tudás a<br />
béke beálltával sem maradhatott parlagon. Amerikába menekült<br />
(magyar, német és orosz zsidó), vonzott (Boxer-ösztöndíjas<br />
kínai) vagy hurcolt (pl. a német Wernher von Braun)<br />
tudósok dolgoztak lázasan tovább a felgyülemlett tudás alkalmazásán.<br />
Az USA azt is jól látta, hogy a megsemmisített termelőkapacitásokat<br />
csak úgy lehet helyreállítani, ha az érintetlenül maradt kontinensről<br />
támogatásban részesítik a világ szerencsétlenebb részeit.<br />
Csakhogy az első kísérletek, különösen az ipari szintű élelmiszertermelés<br />
terén, ügyetlenek voltak, és nem találtak – szó szerint sem<br />
– termékeny talajra.<br />
A háborús technológia egyik kevésbé ismert részét képezték<br />
akkortájt a digitális elektronikus számítógépek, hiszen azok valódi<br />
gépmonstrumok voltak, egész termeket töltöttek meg, és egész<br />
városok kivilágítására elegendő villanyáramot használtak – vagyis a<br />
fegyveres erőkön kívül senkinek sem volt pénze vagy hatalma bármire<br />
használni azokat. A számítógéptervezők második nemzedéke<br />
azonban már a jövőben gondolkodott, és megpróbálta békés célokra,<br />
sőt egyenesen az emberiség tudásának minél gyorsabb gyarapítására<br />
fogni a felcsillanó végtelen lehetőségeket.<br />
Mindennek a szellemi koncepciója valójában már létezett is.<br />
Vannevar Bush amerikai mérnök már az 1930-as években lefektette<br />
a Memex (memória-expanzió) vázlatát, majd 1945 nyarán egy<br />
népszerű-tudományos cikkben meg is jelentette azt. Akár hisszük,<br />
akár nem, ennek a cikknek a témája volt az az ötlet (hypertext), amiből<br />
a világháló (World-Wide Web) 35 évvel később kipattant.<br />
Egy fiatal amerikai radarkezelő egy csendes-óceáni állomáson<br />
elolvasta a cikket, majd Bush segítségével (aki a Manhattan Projectben,<br />
az atombomba-építési programban játszott menedzseri szerepe<br />
alapján az Országos Tudományos Alapot, a National Science<br />
Foundationst létrehozta) maga is kutatásba és fejlesztésbe kezdett.<br />
Douglas Engelbartnak hívták ezt a radarkezelőt, akit sokáig –<br />
egészen pontosan 1968. <strong>december</strong> 9-ig –csak különc álmodozónak<br />
tartott a mérnöktársadalom. Aznap azonban a San Francisco-i Civic<br />
Auditorium nevű művelődési házban Engelbart megtartotta azt a tudományos-műszaki<br />
bemutatót, amit azóta is a „Demók demójának”<br />
(Mother of All Demos) tart a számítógéppel foglalkozók sokmilliós serege<br />
világszerte. Mindaz, amit azóta láttunk – és ma is újra meg újra<br />
látunk csillogó termékbemutatókon elsősorban a szintén eklektikus<br />
DOUGLAS ENGELBART, 1926–2013<br />
Wikipédia<br />
feltaláló és Apple-alapító néhai Steve Jobs teljesítménye nyomán –,<br />
pusztán ennek az ősbemutatónak a mintájára keletkezett.<br />
Tegyük hozzá, hogy a 20. század közepén létrehozott hatalmas<br />
(és veszélyes) technológiák születésénél nagy magyar zsidó tudósok<br />
bábáskodtak (atombomba – Szilárd Leó és Teller Ede; elektronikus<br />
számítógép – Neumann János; rakétahajtóművek – Kármán<br />
Tódor). Az ő egyik utódukká vált Charles Simonyi a szoftverfejlesztés<br />
terén, aki ráadásul éppen 1968-ban érkezett meg az Egyesült<br />
Államokba, hogy a San Franciscóhoz közel fekvő Berkeley Egyetemen<br />
alkalmazott matematikát tanuljon. A „demók demóján” így<br />
akár Simonyi is jelen lehetett volna.<br />
Amit viszont Engelbart és az általa vezetett Augmentation Research<br />
Center (az emberi elme képességsokszorosításának lehetőségeit<br />
kutató központ) munkatársai ott bemutattak, az hosszú évtizedekre<br />
meghatározta a számítástechnika fejlődését.<br />
AZ ELSŐ EGÉR, AMELYET BILL ENGLISH (1938–)<br />
KÉSZÍTETT ENGELBART RAJZAI NYOMÁN<br />
Ott jelent meg először a nyilvánosság előtt a számítógépes<br />
egér – méghozzá eleve a később megismert klasszikus formájához<br />
nagyon is közel álló fadobozban. De még ez az akkor szenzációsnak<br />
számító találmány (és a hátralévő szövegben vastag betűkkel jelzett<br />
továbbiak) is csak egy apró eszköz volt a valódi téma tálalásához!<br />
Engelbart az egeret és a (már régtől fogva ismert) billentyűzetet<br />
ugyanis arra használta, hogy azokkal irányítsa a 48 kilométerre<br />
délre, a Stanford Egyetemen lévő laboratóriumában működő SDS-<br />
940-es számítógépet. Ehhez kifejlesztettek két modemet (aminek<br />
ma már csak modern digitális változatát használjuk), hogy összekapcsolják<br />
a gépet a periferiális eszközökkel egy bérelt mikroláncon<br />
keresztül. Az egér mozgását az ezerfős közönség egy kivetítő<br />
segítségével láthatta hatalmas képernyőn.<br />
A demó központi témája az volt, ami csak évtizedekkel később<br />
vált a mindennapok részévé: a Palo Alto-i számítógépen ugyanis<br />
egy szövegmanipuláló program futott, ami kétirányú videokonferencia<br />
segítségével mindkét végponton irnyítható volt; vagyis<br />
bemutatták a kollaboratív távszövegszerkesztést (szövegmozgatást,<br />
kijelölést, stb.), méghozzá módosítható méretű ablakokban!<br />
Vannevar Bush álmát megvalósítva pedig – a hipertext első<br />
működő változataként – az egérrel linkre kattintva egy másik szövegpontra<br />
vagy dokumentumra lehetett ugrani!<br />
A különc Engelbartot azonnal villámszóró számítógépes félistenné<br />
emelte a műszaki világ. Ami utána következett, az mindmind<br />
csak finomítás és számítógép-történelem – meg a mai jelen!<br />
Wikipédia<br />
PURGER Tibor<br />
18 <strong>2018.</strong> <strong>december</strong> <strong>13.</strong>
Change language