Családi Kör, 2018. december 13.

INTERJÚ
A BÁCSFEKETEHEGYI JADRAN IFI KÉZILABDÁZÓ CSAPATÁVAL
A JÖVŐ NAGY REMÉNYSÉGE: A
KISHEGYESI VILÁGOS ADRIANA
ban, így már elsős koromban belekóstolhattam
ebbe a sportba. Megszerettem. Most is
szeretem, de csak hobbiként. Jó kondícióban
tart, de ugyanakkor „választékos” sérüléseket
is elszenvedhet általa az ember egyegy
meccsen. Itt csapatjátékról van szó, s az
egyéni teljesítmények döntőek ugyan, de
mulandók. Vortexdobóként megízleltem
a személyes sikert, gerelyhajítóként pedig
pontosan körvonalazni tudom, mit szeretnék,
mi a célom. Van egy jövőképem. Példaképem
a cseh Jan Železný háromszoros
olimpiai és világbajnok.
– Tulajdonképpen az ő edzései, versenyei
videófelvételeiről tanultuk meg mindketten,
hogyan kell bánni a gerellyel, milyen
edzési stratégiát állítsunk fel magunknak,
merthogy teljesen véletlenül kanyarodott
ebbe az irányba Adriana pályafutása Halász
Zoltán testnevelő tanár jóvoltából – így
Györgyi.
– Negyedikes voltam, az iskolánk diákolimpiára
készült, de mivel az atlétikával
nem foglalkoztunk rendszeresen, a tanár úr
azok a tanulók közül választott ki néhányat,
akik gyorsaságukkal vagy erős dobásukkal
kitűntek a kézilabdában, s ezeket nevezte
be a selejtezőre futásban, távolugrásban,
vortexdobásban. Azt sem tudtuk, mi az a
vortex! A szabadkai körzeti versenyen fogtam
először a kezembe. A bemelegítésen az
első dobásom „elpörgött”, a második meg
lapos volt, és rövid táv után landolt is. A harmadik
dobásomnál az egyik bíró azt mondta,
no, ha képes vagyok ezt megismételni
Zomborban is, akkor megnyerem a 2014-es
diákolimpiát. Megnyertem.
– Ezt követően gyorsan pörögtek az események.
Az általános iskolások 10. szemléje
következett. A szabadkai körzeti vetélkedőn
már az első dobása 39 méter volt. Az
újvidéki tartományi döntőn viszont 44 méter.
Az országos bajnokság győztese 45 méterre
hajította a vortexet, az akkori országos
csúcs pedig 52 méter volt a fiatal pionírok
korosztályában. A jobb edzési lehetőségek
miatt ekkor léptünk be a Zentai Atlétikai
Klubba. Három hét múlva a klub színeiben
Adriana tartományi bajnoki címet szerzett
a tőle két évvel idősebbek mezőnyében.
2015 nyarát, mint mindig, Porečon töltöttük,
de az utazótáskáinkban immár nemcsak
a könyvek és a kézilabda, hanem a
vortex is helyet kapott. Most már tudatosan
készültünk az őszi országos versenyre, ahol
az 50 méteres dobásával Adriana első lett.
Még ebben az évben Zentán, az Alltech kupán
új országos csúcsot dobott 54 méterrel
– emlékezik Györgyi.
– A többszöri nógatás után ekkor kezdtem
komolyabban fontolóra venni a gerelyhajítást,
de a zentai klubban nem volt
nekem való 400 grammos gerely. Az elsőt
születésnapi ajándékként kaptam a kishegyesi
önkormányzattól. Sajnos, meg kellett
válnom tőle, mert az egyik versenyen egy
sporttársam kölcsönkérte, és megsérült.
Versenyeken az a szabály ugyanis, hogy ha
valakinek nincs saját gerelye, ki kell segítenünk
őt.
– Először seprűnyéllel gyakorolgattunk a
házunk és a kishegyesi rendőrállomás épülete
közötti 35 méteres területen. Az elejében
huszonegynéhány méteres dobások
sikerültek, de csakhamar már az udvarban
kötött ki a gerely, kilyukasztotta a fészer tetejét,
máskor a fára másztunk érte, szóval
kalandos volt az ismerkedésünk a gerellyel
is, meg a gerelyhajítással is. Sokat lógtam
a világhálón, kerestem Adrianának a megfelelő
edzési módszereket. Aztán vettünk
sportszereket is. Először Polanik gerelyt, aztán
pedig a Németh Miklós olimpiai bajnok
által megtervezett s az ő nevét viselő profi
gerelyeket. Míg az előbbiek kezelése igen
egyszerű, és egy-egy dobás között nem
számíthatunk nagy különbségre, addig az
utóbbiak roppant érzékenyek, technikásak.
Ha a versenyző karja a hajításkor nem találja
meg a megfelelő szöget, bizony 5-10 méternyi
különbséget is hozhat egy-egy elrugaszkodás
– magyarázza az anyuka és edző.
– De én épp ezért szeretem őket, mert
egyedi bánásmódot, technikát igényelnek.
Lelkük van, csak akkor engedelmeskednek,
ha igazán szereted őket, és nem sajnálod a
velük eltöltött, küzdelemmel teli időt. Mielőtt
eldobnám őket, behunyt szemmel mindig
elképzelem, milyen szép ívben repülnek
majd. Ez Némi, ez pedig Klo. Természetesen
mindkettő Németh Miklósról elnevezve –
mutatja be kedvenc gerelyeit Adriana.
A 2016/2017-es évad egy teljes sikersorozatot
hozott mind vortexobásban,
mind pedig gerelyhajításban. Hogyan
éltétek meg ezt az időszakot?
– Októberben Zenta város nyílt nemzetközi
serdülőbajnokságán a három országos
bajnoki cím mellett vortexdobásban a 76,5
méteres országos rekordot előbb 77,21-re
javítottam, majd a 79,23 méteressel új világcsúcsot
dobtam. Gerelyhajításban a szávaszentdemeteri
országos serdülőbajnokságon
54,17 métert értem el, majd két alkalommal
is túldobtam az 57 métert. Részt
vettem még a tiszaújvárosi és a veszprémi
nemzetközi versenyeken is, és mindkét városban
a legjobbnak bizonyultam. Eredményeimmel
teljesítettem az Európai Ifjúsági
Olimpiai Fesztiválra (EYOF) való kiküldetési
szintet, de a fiatal korom miatt nem vehettem
részt ezen a versenyen. Atlétikában
ugyanis a korosztályos világversenyeken
tizenöt éves kortól lehet csak „labdába rúgni”.
Talán jövőre Bakuba már eljuthatok – reménykedik
Adriana.
MOLNÁR KREKITY Olga
2018. december 13. 31