Családi Kör, 2018. december 13.

A mieink és az övéik
sport
Mifelénk még mindig gyakran előfordul, hogy felháborodnak
a szurkolók, amikor valaki a „sajátjai” ellen játszik, és egy másik
csapatban vitézkedve győz, diadalmaskodik felettük, azaz
„épp a mieinket veri meg”. Ezt a felfogást alaposan felfűti a
sajtó egy része is, a drukkerek aztán a lelátókon adnak hangot
véleményüknek. Nem egy esetben anyázásig fajul a tüntetés
a „hazaáruló” ellen. Na de elárulja-e hazáját az a sportoló, illetve
edző, aki származása szerinti országának csapata ellen
egy „idegen” egyesület, netán válogatott színeiben sportolva
győzelemre segíti pillanatnyi munkaadóját, megverve az egykori
övéit?
Johansson úr esete a svédekkel
Globalizálódó világunkban számos sportágban találkozhatunk
ilyen esettel, de a legújabb példa kapcsán maradunk a kézilabdánál.
Történt ugyanis, hogy a jelenleg is zajló női kézilabda-kontinensbajnokság
középdöntőjében szembekerült egymással Svédország
és Montenegró válogatottja. A mostani erőviszonyok alapján
kétesélyesnek számított az összecsapás, hiszen mindkét ország
hölgyei ott voltak az elmúlt évtizedben ennek a dinamikus és szép
sportnak az európai élvonalában. Igen ám, de a kis Montenegró
legjobbjainak szövetségi kapitánya most éppen egy Per Johansson
nevű fiatal svéd szakember. Ez adta a meccs külön varázsát, egyfajta
pikantériáját.
A kapitány könnyű műtétje
Az időszerű sporthírek között elsikkadt a napokban egy információ,
amely szerint Belgrádban megműtötték Mladen Krstajićot,
Szerbia labdarúgó-válogatottjának jelenlegi szövetségi kapitányát.
A neves fővárosi katonaorvosi intézmény szakemberei operálták,
és a beavatkozást könnyebbnek minősítették, benn sem tartották
a pácienst a kórházban.
Az amúgy magánügynek számító eseményről megjelent hír két
okból is figyelmet érdemel. Először azért, mert a bijeljinai (Bosznia
és Hercegovina) Radnik adta ki, másodszor pedig, mert sokan már
nem holmi műtétről, hanem a kapitány menesztéséről szóló hírre
várnak. Krstajić széke ugyanis hosszabb ideje inog, a jól értesülteknek
számító belgrádiak szerint napjai meg vannak számlálva. A
kétségtelen sikerek ellenére. Tudni vélik ugyanis, hogy egy másik
lobbi erősödött meg a szövetségben, mégpedig annak az érdekcsoportnak
a kárára, mely kineveztette kapitánynak a szakembert.
Nem Mladen Krstajić lenne az első a szerbiai válogatottat vezető
edzők sorában, akit eredményes munka után menesztenek Belgrádban.
Mondhatnánk azt is, hogy „érdemei elismerése mellett”
teszik ezt. Közvetlen elődje, Slavoljub Muslin is így járt. Számunkra
most a műtétről szóló hír forrása is érdekes lehet, hiszen a szakember
– ezek szerint – megtartotta klubvezetői tisztségét, illetve munkáját
is a szomszédos országban. Amivel senkinek semmi baja sem
lehet, de azért eddig nem sokan tudtak a kapitány két funkciójáról.
A dolog pikantériáját a politika adja, az a tény, hogy ez a Bijeljina
nevű kisváros Bosznia-Hercegovina szerb entitásában található.
A birkózók jó éve
PER JOHANSSON
Klubok esetében a kézilabdában sem szokatlan az ilyesmi, a
szakemberek, a menedzserek és vezetőedzők – nyilván pénzért,
meg a szakmai előrehaladás érdekében – ideiglenesen akár hazát
is cserélnek. Légiósoknak is nevezik őket, ahogy a még aktív játékosokat
is. Podgoricai barátaim most büszkék erre a svéd mesterre,
pedig ő (a maga északi, skandináv felfogása szerint) csupán a munkáját
végezte. Mostani lányai 30:28 arányban legyőzték Svédország
legjobbjait.
Johansson úr tehát nem volt szívbajos, ahogy például a szerb
származású Karabatić fivérek sem azok, ha francia színekben játszva
éppen Szerbia az ellenfél. A profik esetében ugyanis aranyszabály,
hogy a munkaadó elvárásainak kell eleget tenni, az (esetleges)
érzelmeknek nincs helyük. Az már kinek-kinek a magánügye, hogy
mit gondol erről, mi a véleménye, hiszen az ízlések és a pofonok is
különböznek.
Három érmet szereztek a szerbiai birkózók nemrég Budapesten,
ahol a világ legjobbjainak versengését követően ismételten
fel kellett rájuk figyelni. És talán a figyelmet is ismételten felhívni
arra, hogy nagyobb állami támogatást érdemelnének, mégpedig
a legalsóbbtól a legmagasabb szintig. Felsorolni is nehéz lenne
a sikereket, az érmes helyezéseket, amelyeket rendre is kitartóan
szállítanak, miközben szinte minden egyesületnek gondjai vannak.
Nem csak anyagiak, de hát a mai élsportban elkerülhetetlen a pénz
emlegetése.
A szövetségi edző a bolgár Sztojan Dobrev, aki jó választásnak
bizonyult. Annál is inkább, mert a hazai mezőnyben nem igazán
találni hozzá hasonló képességű (és képesítésű) szakembert. A szövetség
elnöke, Željko Trajković is eredményesnek ítélte a múló esztendőt,
ismételten hangsúlyozva: sajnálja, hogy Budapesten nem
lett meg a negyedik érem is, amelyhez Frísz Krisztián nagyon közel
járt.
Maradjunk azonban ezúttal az edző személyénél. A bolgár szakember
ugyanis odahaza is elkelne, mivel szülőhazájának birkózása
elmarad a régi dicsőségtől, mostanság nem igazán bővelkedik sikeres
birkózókban. Ennek ellenére marad egyelőre Szerbiában, bár
januártól majd változások lesznek a válogatottat felkészítő gárdán
belül is. Még az is előfordulhat, hogy a négy éve tartó együttműködés
megszakad. Persze, az sem jelenti majd a világ végét, legfeljebb
Szófiában dolgozik majd Dobrev mester a jövőben.
Ott, persze, nem tekintették hazaárulónak, amiért a szomszédos
ország versenyzőinek felkészítésén ügyködött az elmúlt esztendőkben.
Ahogy az ittenieket sem árulja el, ha netán hazatér.
Egyszer majd mindenki megérti, hogy ma már így működnek a
dolgok, ilyenné vált a világ.
NÉMETH János
2018. december 13. 39