Családi Kör, 2018. december 27.

Babra megy a játék
tárca
Miért szégyellnénk bevallani,
hogy nemzeti eledelünk itt, a
Balkánon a bab, és nem a húsból
készült marhapörkölt, a
régen nem látott füstölt kolbász vagy a szaftos
csevapcsicsa – amikor a végén általában
babbal lakunk jól? Igaz, hogy most már egy
kiló babért akár 4-5 kiló alma vagy 4-5 vekni
árát is oda kell adni, viszont ha jóllakunk
vele, a gyomrunk csöndben lesz, legalábbis
egy ideig. Különben is a bab hanghatásaira
a végén még visszatérek, előbb azonban a
bab egészségügyi tényezőit szeretném taglalni.
A tudomány ugyanis megállapította,
hogy a bab nemcsak nagy kalóriatartalmú,
hanem vitamindús táplálék is.
Mi több, az egészségügyi szakértők odáig
mentek, hogy azt javasolják: az influenza
és egyéb téli nyavalyák ellen babbal védekezzünk.
Azonkívül, hogy tíz deka bab
270 kalóriát tartalmaz, tele van fehérjékkel,
csökkenti a vér zsírtartalmát, sőt cink is van
benne, és 70 enzimet tartalmaz, amelyek
növelik az ember ellenálló képességét. Kalcium
pedig több van benne, mint a tejben.
És ha a babot ráadásul még vitaminokban
gazdag füstölt csülökkel dúsítjuk, akkor valóban
hangosan világgá kürtölhetjük, hogy
nem félünk a téli nyavalyáktól! A vége pedig
valószínűleg az lesz, hogy a gazdag Nyugat
a gyógyszertárakban vásárolja majd azt a
babot, amelyet mi bográcsban főzünk.
És itt merülhetne fel egy gyakorlati
kérdés: miért főzünk a babból általában
olyan sokat? Jóval többet, mint spenótból,
tökfőzelékből vagy akár krumplipaprikásból?
Pedig elkészítése nem is túlságosan
komplikált: egyszerűn odatesszük
– és fő. Mindenesetre a lényeg az, hogy a
babot általában több napra főzzük, aminek
van jó és rossz oldala is. A jó az, hogy
nem vagyunk éhesek, és bendőnk állandóan
tele van. Másrészről viszont tudjuk,
mivel jár a túlzott babfogyasztás. Mérsékelten
fogalmazva, felfújja az embert, aki
természetesen úgy segít magán, ahogyan
tud – az illedelmesebbek ott, ahol tudnak.
Figyelmeztető példával egyik jó ismerősöm
szolgált, aki elmondta, hogy a
felesége egyszer négy-öt napra az édesanyjához
utazott, előre megfőzött, és ő öt
napig csak babot evett – délben és este is.
Reggel nem volt ideje fölmelegíteni, mert
rendszerint késve ébredt. Az öt napja tartó
babozás következtében azonban a szó
szoros értelmében kidurrant a léggömb.
Igaz, hangtalanul, de pechére éppen a
zsúfolt városi buszban. Nem részletezem,
hiszen tudjuk, miről van szó. Az történt,
hogy az utasok kétségbeesett kiabálására
a busz leállt a sugárút kellős közepén, a
sofőr valamennyi ajtót kinyitott, és az utasok
kitódultak, friss és szagtalan levegő
után kapkodva. Közben hangosan átkozták
az ismeretlen tettest, köztük maga a
vétkes volt a leghangosabb, akire senki
sem gyanított sovány és vékonyka termete
miatt.
Miután alaposan kiszellőzött a jármű, az
utasok visszaszivárogtak, a busz pedig folytatta
útját. Csak egyvalaki szólalt meg hátul
félhangosan: – Ezek után egyáltalán nem
értem, hogy akkor a dohányzás miért tilos
az autóbuszban?
NAGY Nándor
Fények az éjszakában
Kár, hogy nappal nem láthatjuk az újvidéki
Duna park gyönyörű éjjeli megvilágítását.
Valóban szép és hangulatos a mesterséges
korcsolyapálya megvilágítása. Az
újvidékiek annak még külön is örülnek,
hogy az idény elmúltával a parkot visszavarázsolják
az eredeti állapotába, így tavasszal
meg sem látszik, hogy heteken át
itt ezrek korcsolyáztak, és több kilométer
hosszú hűtőcsőrendszer működött.
A gyönyörű kivilágítás láttán arra is
gondolhatnánk, hogy már látjuk a fényt az
alagút végén. Sajnos erről szó sem lehet –
mert még az alagutat sem látjuk.
Az egyik kép három boros üveget ábrázol,
amelyek egy újévi jókívánságra emlékeztetnek:
bort, búzát, malacot! A helyzet
közben módosult, mert a búzának nincs ára,
a sült malac zsíros és egészségtelen, tehát
marad csak a bor. Ezt azoknak is ajánlhatjuk,
akik kenyerük javát már – megitták! (N. N.)
2018. december 27. 27