Láng András A páciens-terapeuta kötődés mérése és hatása a ...

4. A kötıdési célok elérését szolgáló tervek és stratégiák olyan szervezett
viselkedéssorok, amelyek szabályozzák a személy kötıdést érintı érzelmi és
társas igényeit.
A fenti összetevıkbıl jól látható, hogy a belsı munkamodellek a társas
információfeldolgozás minden szintjét érintik az információ befogadásától a
cselekedetek kivitelezéséig.
A kötıdéssel kapcsolatos reprezentációkat érintı második téma a reprezentációk
szervezıdése, struktúrája. A korábbiakban is szándékosan beszéltem többes számban a
reprezentációkról és munkamodellekrıl. Ennek oka, hogy a feltételezések szerint
(Collins & Read, 1994) a felnıtt kötıdési reprezentációk leginkább kölcsönösen
kapcsolatban álló modellek hálózataként képzelhetıek el. Több indok is szól a
többszörös modellek feltételezése mellett. Elıször is fejlıdéslélektani megfigyelések
szerint gyakran elıfordul, hogy a csecsemık a két szülıvel szemben eltérı kötıdési
mintát mutatnak, tehát két különálló modellel rendelkeznek a két szülınek megfelelıen
(Lamb, 1977; Fox, Kimmerly & Schafer, 1991). Másodszor, mivel a felnıttek kötıdési
reprezentációja több kapcsolaton alapul, elvárható, hogy ezen tapasztalatok alapján
kialakított modelljük is összetett legyen. Végül a többszörös modell lehetıvé teszi a
megfelelı rugalmasságot ahhoz, hogy a felnıttek adaptív módon viselkedjenek összetett
társas világunkban. Ez a többszörös modell alapértelmezett hierarchiaként mőködik,
ami azt jelenti, hogy az egyre lejjebb elhelyezkedı reprezentációk egyre specifikusabb
információt tárolnak, de takarékossági okokból az alsóbb szint nem tartalmazza újból a
felsıbb szinten található általánosabb tudásunkat. Így a társas élet komplexitásának
megfelelıen összetett hálózatok jönnek létre, amelyek legalsó szinten az egyes kötıdési
személyekkel kapcsolatos reprezentációkat tartalmazzák, a legfelsı szinten pedig
önmagunkról és a jelentıs másokról is generalizált modelleket találunk.
A tartalmi és strukturális jellemzık után a munkamodellek ontogenezisét tekintem át
Marvin és Britner (1999) írása alapján. A kötıdési viselkedési rendszer fejlıdésében a
6. életévig végbemenı változás jelentıs. A gyermek eljut az ingerek által közvetlenül
kiváltott viselkedéstıl odáig, hogy ezek az egyszerőbb rendszerek sokkal bonyolultabb
szervezıdések, nevezetesen a belsı munkamodellek részévé válnak, amely már
célvezérelt módon mőködik, és a lehetséges tervek egész hierarchiáját tartalmazza. Az
élet elsı 8-12 hetében a kötıdésben a közelség fenntartása és a védelem elsıdlegesen a
gondozó feladata annak ellenére, hogy az újszülött már ebben az idıszakban is láthatóan
16